Hadházy, game over?

Amikor a tavaszi választásokon vereséget szenvedett a tiszás Velkey Györgytől, Hadházy Ákos azt mondta, a jövőben visszatér eredeti hivatásához, az állatorvosláshoz, és a közélet történéseit már magánemberként, nem politikusként követi majd tovább.

Az elmúlt négy hónapban aztán kiderült, ez nem jelenti azt, hogy Hadházy Ákos nem oknyomoz tovább. Képviselői fizetés nélkül is tárja fel az újabb visszásságokat, legyen szó a hatvanpusztai zebrák unatkozó milliárdosok okozta tragédiájáról, vagy akár a még mindig szabadon nyaraló-jachtozó NER-oligarchák újabb tékozlásairól. És igen, ha kell, megszólal akkor is, amikor a Tisza Pártnál történik valami nem tetsző. Okozott ő már kellemetlen perceket Forsthoffer Ágnesnek, Gajdos Lászlónak és Magyar Péternek is, és bizony az esetek nagy részében igaza volt. Ne legyen pozícióban se sógor, se koma, se jóbarát, se az előző rendszer egyéb, busásan díjazott kegyeltje, kaptunk már eleget ebből az elmúlt 16 évben, abból szabadultunk, köszönjük, nem kérünk újra belőle. Vélhetően ezért is – hogy még miért, arra mindjárt kitérek – nem ő lesz a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal vezetője, és nem kapott más feladatot sem a Tisza-kormánytól.

Mert Hadházy nem alkuszik, nem huny szemet, nem szavaz és nem hallgat utasításra, nem néz egy percre sem pártérdeket. A saját feje és a saját lelkiismerete szerint cselekszik. És tudják mit? Ez így van jól. Az is, hogy nem hagyja magát befolyásolni, és az is, hogy nem lesz belőle kormányzati szereplő. Vannak ott, akik el tudják végezni ezt a feladatot, ha pedig valamire nincs megfelelő ember, hát majd szereznek egyet, a kétharmados kormányhoz csatlakozni mindig népszerű opció.