Ötödik alkalommal tért vissza Ukrajnába Hajdú D. András, hogy megmutassa a világnak az oroszok okozta valós és lelki sebeket. A fotós a legerősebb élményeiről mesélt a Magyar Hangnak 

„A háború egyszerre van közel hozzád, és távol tőled. A nagyvárosokban nyitva vannak a kávézók, az üzletetek, mégsem tudhatod, mikor csapódik be melletted egy rakéta a forgalmas korzón. Állandóan észnél kell lenned” – mesélt Hajdú D. András fotóriporter az ostromlott Ukrajnában töltött mindennapokról. A nemzetközileg elismert, 2020-ban az Év Fotográfusa díjjal kitüntetett riporter több hónapja, szinte a háború kezdete dolgozik az ostromlott országban – a herszoni fiúról készített szuggesztív fényképét már világszerte ismerik.

András legutóbb ötödik alkalommal tért vissza Ukrajnába. Egy svájci segélyszervezet, a HEKS/EPER és a norvég közszolgálati média (NRK) megbízásából készít sorozatot; dokumentálja az önkéntesek munkáját, és velük együtt testközelből tapasztalja az orosz agresszió okozta pusztítást. „Kárpátaljáról indultunk, aztán Lemberg (Lviv), Odessza következett, most az úgynevezett szürke zónában: Harkivban, Mikolajiv és Herszon ukránok által visszafoglalt területein járunk” – mondta Hajdú. Itt a háború már szó szerint tájformáló erőnek számít. Míg Kijev látképét nem teszik felismerhetetlenné a rakétabecsapódások, Harkiv és Herszon környékén szinte több a rommá lőtt épület, mint a sértetlen.

• A Magyar Hangnak adott beszámolójából megtudhatjuk, mi a legfárasztóbb a nemrég felszabadított területeken élő ukránok számára
• Hogyan látják helyzetüket az országot védő katonák és az orosz megszállást átvészelő civilek
• Mi az, ami még egy világlátott fotóst is megvisel 
• Miért tér vissza Hajdú D. András újra és újra, a veszély ellenére is Ukrajnába