Hajrá! Csak így tovább!
A Fidesz kecskeméti képviselője, Laczkó-Zsámboki Angéla Magyar Péter fórumán

Csoda-e, ha a fa
– amelyből a dobogó megácsoltatott –
visszavágyik a megműveletlen rengetegbe,
ahol legalább tartalmas madárcsicsergéshez
szolgáltak szószékül az ágai?
(Baranyi Ferenc)

Unatkozni és valamit unni két különböző állapot. Nem emlékszem rá, hogy életemben egyetlen percig valaha is unatkoztam volna. Viszont arra sem emlékszem, hogy életem során ne untam volna évekig egyenként az összes „korszakot”. Itt az alkalom pontokba szedve elmesélnem unalmaim rövid történetét.

1. Eszmélésem legelején fogalmam nem volt, kinek kell énekelnem: „köszönjük néked, Rákosi elvtárs, tiéd a hálánk, tiszta lánggal ég, reád, ha nézünk, büszke az arcunk, virágot hintünk, amerre mégy, fogadjuk néked, Rákosi elvtárs, utadra lépünk, te vezess tovább, tavaszra nyíló gyermeki nóta eléd lehajlik, mint virágos ág”. Nem értettem semmit, de már gyerekként is viszolyogtam minden lelkesültségtől, rajongástól, s untam, hogy unos-untalan hasonló valamikből kellett kivennem a részem. 

2. Kádár alatt ugyan mulattatott a kontraszelekcióban, az uniformizált hülyék közötti szörfölés, ugyanakkor erről-arról befogni a pofám nagyon untam, s miközben a harciasnak mutatkozó, de csak tettetett kommunisták sem hittek az általuk hangoztatott bizakodó jövőlátásban, én is fokozatosan és egyre jobban untam en bloc az egész, becenevén szocializmusnak álcázott hogyishívjákot.

3. Később én voltam a hazának egyik ritka szkeptikusa, akit a rendszerváltozás katharzisa annyira sem érintett meg, mint a Pride betiltása Szájer Józsefet. Halálosan untam a szétrendeződéssel párhuzamosan átrendeződő emberi jellemeket, untam az egyre dúltabb világnézeti, kulturális és főleg erkölcsi fejvesztettséget, untam a génkezelt pártállami hazudozását a többpárti izémizének, a megelőző kor hamis érvrendszerének átörökített dühítően primitív technikáját, untam, hogy a friss és ropogós államhivatalnokok az újonnan hamis népuralomban is egy az egyben, akadálytalanul alkalmazták. Untam a hatvan év szünet utáni, újfent nekiszabadultan kódolt zsidózást, a kódolatlan cigányozást, a nyíltan vérmes buzizást, a halk szavú, óvatos fasisztázást, a nacionalista románozást, no meg az „aki bírja, marja” szutykos zsibvásárát. 

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap augusztus 21-ig kapható 2025/33. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!

Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!


Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!