A kislány ott volt. Anya először azt gondolta, hogy valaki egy kupac vörös rongyot hajított az udvarra, de aztán a nagynéném felemelte a húga véres kabátját, és egy golyó fúrta lyukat talált a hasában. Anyám elhúzta a vérrel mázolt arcba ragadt tincseket, és az állánál is talált egy lyukat. A golyó keresztülment rajta, széttörve az állkapcsát. Összekuszált haja a sebre tapadva megállíthatta a vérzést, ami most újra megindult. – Az újraindult vérzés akár metafora is lehetne, a múlt feltépett sebeiből szivárgó igazság szóképe, de a kegyetlenül meggyilkolt kislány halála a valóság. Nem egyediségében, hanem a megtörténtében. Han Kang magyarul Kiss Marcell fordításában most megjelent Nem válunk szét című regénye az 1948-as csedzsui felkelés brutális vérbe fojtását idézi fel, az emlékezés talán egyetlen hiteles módján: álmokon és víziókon keresztül.
A tavaly irodalmi Nobel-díjat nyert dél-koreai szerző nem először fordul hazája történelméhez, az eredetileg 2014-ben (magyarul ugyancsak Kiss Marcell tolmácsolásában 2018-ban) megjelent Nemes teremtmények az 1980-as kvangdzsui mészárlást foglalja lírai keretbe, a Nem válunk szét pedig az ország két részre szakadása előtti évekig megy vissza, hogy egy hasonlóan sötét és a diktatórikus rendszerek parancsára elhallgatott tömeggyilkosság áldozatainak szolgáltasson igazságot.
• Milyen történeti korszakot idéz fel a mű? Mi zajlott Koreában?
• Miért volt elhallgatva sokáig, ami több évtizeddel ezelőtt történt?
• Miként fogta meg az írónő a témát?
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
