Rómában győzött Alcaraz – aminek én személy szerint nagyon örültem –, és ez csak megerősítette bennem, hogy nemcsak a focis, de a teniszhasonlatok is jól működnek a politikai elemzésben: Orbán nyerőütésnek hitte, de ki nem kényszerített hibát követett el a tihanyi beszéddel. Ezzel még inkább hozzájárult a választási kampány lázában égő magyar közélet turbulenciájához, csakhogy ismét olyan folyamatokat indítva el, amelyeket nem képes kontrollálni.
Meg nem tudnám mondani, miért éppen a felújított apátságban akarta Orbán a világ tudtára adni, hogy egy újabb Kárpát-medencei magyarellenes politikussal készül kiegyezésre, de amit mondani akart, talán könnyebben kisilabizálható. A román elnökválasztás második fordulóját megelőzően valóban toronymagas esélyesnek tűnő George Simion támogatásától Orbán valószínűleg jó pontokat remélt Giorgia Meloninál – akinek európai pártcsaládjában tevékenykedik az úzvölgyi lator. Jó pontot remélt továbbá magánál Simionnál, akit, ha megválasztanak, nemcsak vétópartnerévé válhatott volna Orbánnak az EU-ban, de arra juthatott volna, hogy, lám, mennyire hasznos a szavazatszerzés szempontjából is a magyar miniszterelnök támogatása, aki csak egyetlen megnyilatkozásával megszelídítette számára az erdélyi magyarokat. Éppen emiatt, vélhette Orbán, könnyebb lehet valami olyasféle megállapodásra jutni majd vele, mint a szerb elnökkel, hogy az erdélyi magyarok felett megosztott hatalmat gyakorolhassanak. Ez a – tulajdonképpen nem alaptalan – számítás esett kútba, nagyjából három okból.
A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap május 29-ig kapható 2025/21. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
