Harminckét évünk elszelelt

A szocializmus tényleg kényelmesebb volt, mint ez az utána következő hogyishívják. Többek között azért is, mert sokkal kevesebbet kellett gondolkodni. Vagy onnan érvelték a sémát ide, vagy innen érveltünk rejtjelekkel oda.

Ebben az izében meg, ami utána jött – immár évre pontosan annyi ideje, ameddig a krumplileveses volt velünk –, az esetleges érvelés egy értelmiségi számára sokkal bonyolultabb. Ami közül választani lehet, ma sincs két lehetőségnél több, ám ez a mostani kettő baromi fáradságos, kifejezetten idegesítő, állandóan döntésektől terhelt és sok-sok figyelmet igénylő. Az egyik lehetőség, hogy amikor az értelmiséginek ingere kerekedik érvelni, azt kénytelen-kelletlen kell egyidejűleg, szimultán irányoznia ide is, oda is. Milyen arányban, az már ízlés dolga, de mára az ízlést sem lehet csak úgy ellazult szerényen tárolni. A másik lehetőség, hogy az értelmiségi sem ide, sem oda nem érvel, hanem befogja a pofáját. Nem óvatosságból, mint a krumplileveses alatt, dehogy, a kockázatok is, a megúszások is ma jóval átláthatóbbak. Szegény értelmiségi azért választja a nempofázást, mert azt reméli, hogy az stresszmentes. Abban bízik, hogy ha nem figyel oda – meg ide sem –, akkor az érvelés ingere végre nem kél fel benne, és nyugodtan foglalkozhat minden mással.

A teljes cikket a Magyar Hang december 2-án megjelent, 2022/49. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!