Politikai káosz és ingyencirkusz – így foglalta össze a hét eseményeit egy taxisofőr hétfő este Kolozsváron, miután beültem az autójába. Ő kezdte a politizálást, amikor köszönés után egyből azzal indított, mit gondolok az aznapi rendkívüli hírről. A teljes román sajtó ugyanis élőben közvetítette végig, ahogy a korán reggel uszodába induló Calin Georgescu korábbi elnökjelölt autóját a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Ügyészség (DIICOT) emberei megállítják, majd a politikust hazakísérik Mogosoaiában található otthonához, ahol órákig tartó házkutatás kezdődik. Később bilincsbe verve vitték Bukarestbe kihallgatásra, és az is kiderült, hogy a lakásában látszólag a Máltai Lovagrendhez tartozó furcsa diplomáciai iratokat foglaltak le. A szélsőséges politikus hívei ez alatt az utcára vonulva követelték a szabadlábra bocsátását, miközben a sajtóban az terjedt el, hogy egy évekkel korábbi, 1,1 millió eurós csalási ügyben nyomoznak ellene és egy vele szoros kapcsolatban álló üzletember ellen évek óta. A gyanú szerint a kicsalt pénz egy részéből finanszírozták azt a sikeres választási kampányt, amellyel Georgescu 2024 novemberében óriási meglepetésre megnyerte a román elnökválasztás első fordulóját. A választást később az ottani alkotmánybíróság érvénytelenítette orosz hibrid beavatkozásra és illegális kampányfinanszírozásra hivatkozva.
Eközben Romániának már lassan öt hónapja nincs kormánya, miután a parlament május ötödikén elsöprő többséggel elfogadta az Ilie Bolojan miniszterelnök kabinetje elleni bizalmatlansági indítványt. Azóta az országot egy korlátozott jogkörökkel rendelkező ügyvivő kormány vezeti. Nicusor Dan államfő ugyan már három miniszterelnök-jelöltet is felkért kormányalakításra, de eddig egyiküknek sem sikerült megszereznie a parlamenti többséget az új kabinethez.
A hatalmi vákuumot az egész ország megérzi.
Elszabadultak az üzemanyagárak: keleti szomszédunknál tavaly augusztushoz képest 26,7 százalékkal magasabb áron tankolhatnak az autósok, és ezzel a drágulással az unió élvonalában van az ország. (Összehasonlításképp Magyarországon augusztusban alig 1,3 százalékkal volt drágább a benzin, mint egy évvel korábban.) Már 2024-ben is rekordmagas, GDP-arányosan 9,3 százalékos volt a költségvetési hiány (a legmagasabb az Európai Unióban), emiatt idén súlyos megszorító intézkedéseket vezettek be, és augusztus elsejétől 19-ről 21 százalékra emelték az áfát. Befagyasztották a béreket és a nyugdíjakat, tartósan magas az infláció, csökken a háztartások fogyasztása, ugyanakkor – érdekes módon – hasít a helyi értéktőzsde: a román részvénypiac 2025 tavasza óta konkrétan megduplázódott.
Bár az elhúzódó kormányválság miatt egyre hangosabbak azok, akik előrehozott választást követelnek, a románok megosztottak ebben a kérdésben: a Curs közvélemény-kutató intézet mérése szerint hajszálpontosan ugyanannyian gondolják azt, hogy előrehozott választásokra van szükség, mint ahányan ellenzik ezt: 47-47 százalék. (A maradék 6 százalék nem tudott/akart állást foglalni ebben a kérdésben.) Az előrehozott választás ugyanakkor jó eséllyel azt jelentené, hogy a szélsőjobboldali AUR párt kormányra kerül: a George Simion vezette alakulat a felmérések szerint 34 százalékon áll (álltak már ennél jobban is, de az utóbbi időben kicsit mérséklődött a támogatottságuk), őket követik a szociáldemokraták (PSD) 25 százalékkal, majd a Nemzeti Liberális Párt 18 százalékkal. A Mentsétek meg Romániát Szövetséget (ez egy Momentumhoz hasonló liberális tömörülés) 8 százalékon mérték, míg az RMDSZ a bejutási küszöbön, vagyis 5 százalékon billeg.
A fenti adatokból jól látszik, hogy egy AUR–PSD-koalíciónak nagyon kényelmes parlamenti többsége lenne, de az oroszbarát szélsőjobb kormányra kerülése elég súlyos következményekkel járna a nemzeti kisebbségek, így a magyarok tekintetében, illetve minden bizonnyal az ország uniós kapcsolatainak gyors megromlását is maga után vonná. És ahogy a kolozsvári taxisofőr fogalmazott: a legszomorúbb, hogy az emberek annyira kiábrándultak a jelenlegi bukaresti politikai elitből, hogy még egy Calin Georgescu-féle sarlatánra is inkább rábíznák az országot.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2026/39. számában jelent meg szeptember 25-én.
