Mennyivel került közelebb Nagyváradhoz a szétszakított Bihar?

A sportcsarnokban lesz az ünnepség, oda menjél! – Az nem az! Nem azt kérdi! – intette le kérdésemre segítőkész társát Sanyi a biharkeresztesi Csibe itatónál. A Magyarország-térkép szélén járok, Biharkeresztesen, talán az egyetlen helyi kocsmánál, amelyiket szilveszter délutánján nyitva találtam. Hárman vagyunk, Zoli és Sanyi cigarettát szív, én csak a füstjét. Ők a kocsmában hangoltak, az emberek az otthonaikban. Később a vasútállomás felé iparkodva még szintetizátoros klimpírozás hangja is megütötte a fülem. A helyiek 300 fős évbúcsúztató mulatságra készültek (érdekességként: Berettyóújfaluban a szilveszteri buli érdeklődés hiányában elmaradt, mert kétezer forinttal drágább volt a belépő, mint Keresztesen).

– Azt hittem, hogy szilveszteri fesztivál lesz a határon! Románia schengeni csatlakozása igazán megérdemelne egy kis figyelmet! – adott hangot csodálkozásának Tókos-Fejes Béla biharkeresztesi lakos. Szerinte egyébként a súlyos romániai politikai helyzet miatt nem kap figyelmet az a nap (megsemmisítették az elnökválasztási eredményt, és most alakult meg új kormány), holott az ország 15 éves álma válik valóra. (Az is az utolsó pillanatban derült ki, hogy Pocsaj és Biharfélegyháza között Magyar Levente külügyi államtitkár vágja át a láncot a kishatáron.)

Tókos-Fejes Béla egyike a határon naponta ingázóknak. Magyarországon élnek, de a munkahelyük Nagyváradhoz köti őket. Egy informatikai cég rendszergazdájaként dolgozik, és sokat van úton nem csupán Nagyváradra, hanem egész Biharban, vagyis a Magyarországhoz tartozó felében is. A legtöbbet mindig a karácsony előtt és a július közepén kellett várni Ártándnál, amikor rendszerint feltorlódtak a járművek a hazafelé tartó vendégmunkások miatt.