„Haza a mélyben” – avagy javaslat a Zsennyei Alkotóház megmentésére

Ősszel megírtam a Magyar Hangban, hogy hetven év után bezárt a Zsenynyei Alkotóház, a magyar művészet kiemelkedő helye, amely a magyar állam tulajdonában (volt?), s arra hivatott, hogy magyar alkotóművészek kiemelkedő műveket hozhassanak létre. Esszémben megírtam röviden Zsennye történetét, leírtam, hogy a felelősség a működtető „Petőfi Ügynökséget” és az azt vezető Demeter Szilárdot és a magyar kormányt terheli. Bár pontosan tudom, hogy írásomnak volt visszhangja művészek és magánemberek körében, és engem is nagyon sokan megkerestek utána, de alapvető változás nem történt, sőt a helyzet egyre súlyosabbnak és reménytelennek látszik. Ma Zsennye, holnap a Szigligeti Alkotóház, az Akadémia és az egyetemek és így tovább. Ma a kultúra és a művészet, holnap az oktatás és a tudomány felszámolása zajlik. Sajnálattal láttam azonban azt, hogy sem a magyar sajtó, sem a magyar nyilvánosság, sem a magyar politika nem értette meg, hogy mennyire fontos ügy ez. Úgy tűnik, nem teljesen világos, hogy az az ország, amely nem ad a kultúrára, művészetre, amely nem ad az oktatásra és a tudományra: elveszett. Ám ahelyett, hogy azzal lennék megvádolva, hogy csak siránkozok, s ahelyett, hogy megismételném Zsennyéről szóló előző írásomat, engedjék meg, hogy leírjam, mit lehetne tenni 2025-ben, hogy Zsennye megmaradjon, és miért olyan fontos ez.

Az alábbiakban összefoglalom véleményemet és javaslataimat a zsennyei kastély és az alkotóház jövőjével kapcsolatban, azzal a megjegyzéssel, hogy független költőként, íróként, szentendrei méhészként én nem diszponálok az ügy felett, de kifejezem reményemet, hogy vannak még értelmes emberek ebben az országban, akik megfontolják, ha egy írástudó emeli fel szavát. Akár most, akár később.