Jó ötlet volt Puzsér Róberttel vitázni? Kik tolják a Fidesz szekerét? Miért bukta el Ráczné Földi Judit az offshore-pert? Miben ért egyet az Orbán-kormánnyal? És miért emleget hazaárulást az akkumulátorgyárak kapcsán Schiffer András?
– Beszélt azóta Puzsér Róberttel?
– Nem.
– Csak azért kérdem, mert a januári, kamerák előtti veszekedésükből végül össznépi vita kerekedett, úgymint: a Fidesz szekerét tolja, aki akár csak vendégként szerepet vállal a kormányzati nyilvánosságban?
– Rettenetesen megbántam, hogy elmentem abba a műsorba. Két okból is. Egyrészt, ha valakihez személyes kapcsolat fűz, azzal képtelen vagyok úgy vitázni, mint egy idegennel, vagy valamelyik politikai ellenfelemmel. Másrészt tudnom kellett volna, hogy mivel ő abból él, hogy hol Majkát, hol Sebestyén Balázst, hol olyan celebeket rángat ki a placcra, akiknek a nevét sem tudom, velem is ugyanezt a show-t fogja eljátszani. A show pedig sohasem az értelmes politikai vitáról szól, annál sokkal „több” kell.
– De a show csak egy-két napig volt érdekes, aztán jött, ami talán izgalmasabb, hogy mi számít a kormány támogatásának, gondolok itt például az orosz–ukrán háborúról megfogalmazott gondolataira. Többekben ebből született aztán az a vélemény is, hogy a Fidesz szekerét tolja.
– Kifejezetten szórakoztatónak tartom, amikor olyanok Fidesz-szekértolóznak, akik 2010 után, amikor Orbán Viktor és Simicska Lajos nagy erőkkel állt neki lebontani a jogállamot, még az említettek fizetési listáján szerepeltek. Szintén vicces ugyanezt hallgatni azoktól, akik, miközben a választópolgárok előtt elszánt ellenzékiként harcoskodnak, a háttérben a Fidesz gazdasági köreivel üzletelnek. Belátom, kissé naiv voltam, amikor úgy véltem, hogy 2022. április 3-a talán kijózanítja az ellenzéki véleményformálókat, és végre elfelejtik azt a harcmodort, hogy bárkit, aki megpróbálja árnyaltabban értelmezni a történéseket, vagy tovább megyek, nem maradéktalanul ért egyet a Nyugati Fény vagy a Válasz Online cikkeivel, haladéktalanul odatolják a kormány mellé.
– Meglep, hogy a Nyugati Fényt és a Válasz Online-t együtt emlegeti.
– Így jutott eszembe.
– Csak mert szerintem nagyon nem egy kategória a két szerkesztőség.
– Én azonban látok hasonlóságot: ugyanaz az O1G-s hangvétel, amely sokszor személyeskedő módon össztűz alá vesz mindenkit, aki nem ért egyet a narratívájukkal. Egyébként mondhattam volna a Magyar Hangot is.
– Nyilván ezzel sem értek egyet.
– Maradjunk annyiban, hogy számomra ahogy az ellenzéki pártok, úgy az ellenzéki média is ellaposodott, a harcot választották, és a harcmodorban nem nagyon látom az árnyalatnyi különbségeket.
– Pedig akadnak, és nem is kicsik.
– Nézze, az nagyon helyes, ha azok, akik akár politikusként, akár tollforgatóként, de bármilyen közéleti szereplőként őrt álltak Orbán Viktor rendszerépítésénél, valamikor végre szembefordulnak a Fidesszel, de kellő visszafogottságot, szerénységet várnék tőlük. És nem csak azok nevében, akik már a legelején az utcára vonultak a NER ellenében. Persze lehet a végtelenségig, mondjuk, Hont Andrást vagy engem Fidesz-bérencezni, csak nem kell majd meglepődni, ha a következő választás kérdése a kétharmad vagy négyötöd lesz. Nem a mi szavazatunk miatt, az csupán két voks valahova, ha egyáltalán.
– Engem is szoktak Fidesz-bérencezni, de engedjük ezt most már el, úgyhogy kellő szerénységgel érdeklődöm, ha már szóba hozta a Válasz Online-t: a szerkesztőség szerint a bíróság kimondta, hogy az offshore-ügyben minden úgy volt, ahogy azt Ráczné Földi Juditról megírták, a DK viszont azt közölte, a bíróság ítélete nem támasztotta alá a képviselőjükről megjelent állításokat. Kinek van igaza?
– A DK állít igazat, a Válasz Online pedig nem. De még a részletek előtt annyit mindenképpen megjegyeznék, hogy elképesztő, ha magukat igaz konzervatívnak, az alkotmányos demokrácia és a liberális jogállam őrzőinek hirdető újságírók azért támadnak egy ügyvédet, mert elvállalta valamelyik politikus ügyét. Segítek nekik: ahogy a bírói pártatlanság a jogállam fontos kelléke, ugyanilyen fontos kellék a tisztességes jogérvényesítéshez való alkotmányos jog is. Nem számít, hogy tömeggyilkosról, sikkasztóról, náciról vagy kommunistáról, fideszesről vagy DK-sról van szó, ez mindenkinek jár. Csak így születhet fair ítélet.
– Egyébként a DK kereste meg?
– Nem, szakmai vonalon, ügyvéd kollégákon keresztül jutott el hozzám az ügy, mivel korábban jó néhány sajtó- és személyiségi jogi esetet is vittem. A Válasz Online pedig azért ferdít, mivel a bíróságok sem első, sem másodfokon nem foglaltak állást a lap tényállításairól, a portálon megjelent írást ugyanis véleménycikként kezelték, és mindössze annyit mondtak ki, hogy mivel Ráczné közszereplő, az átlagosnál többet kell elviselnie. Ráadásul a lap a per tárgyában is félrevezeti a közvéleményt. Az ellenzéki előválasztás feddhetetlenségi dokumentumának 6-os pontjában a jelölteknek arról kellett nyilatkozniuk, hogy van-e saját vagy közvetlen hozzátartozójuk tulajdonában offshore érdekeltség. Ráczné arról nyilatkozott, hogy nincs, a Válasz Online azonban egy Ráczné által aláírt cégiratra hivatkozva írta, hogy valótlanságot állított. Csakhogy azt a cégiratot kizárólag ügyvezetői minőségben lehet jegyezni, függetlenül attól, hogy az illető tulajdonos-e egyúttal, vagy sem. Felajánlottuk a bizonyítási eljárást is, amelyben igazoltuk volna a tényleges tulajdonost, de mivel a bíróság véleménycikként vizsgálta a portál anyagát, végül nem volt rá lehetőségünk. Azt Ráczné soha nem tagadta, hogy az érintett cégeknél ügyvezetőként, kézbesítési meghatalmazottként eljárt, ezzel összefüggésben akár a méltánytalannak tartott kritikát is viselnie kell, azonban a feddhetetlenségi nyilatkozat 6. pontja nem általában az „érintettségről”, hanem kifejezetten a tulajdonosi szerepről szólt.
– Erre mondanák a sarki kocsmában meg a piacon, hogy üres jogászkodás, mert a valódi kérdés, hogy volt köze a DK politikusának az offshore érdekeltséghez, vagy sem.
– Márpedig ez a lényeg: Ráczné a nyilatkozatában igazat állított, mert tulajdonában nem volt offshore cég. S minden ellenkező híreszteléssel szemben tény, hogy Ráczné kifejezetten azért indította a pert, mert a portál azt állította róla, hogy hazudott a politikai közössége előtt.
– Kár, hogy érintett ügyvédként nem fejtheti ki el a politikai véleményét az ügyről.
– Ismert, hogy mit gondolok az offshore-ozásról, ezt egyébként elmondtam Ráczné Földi Juditnak is. Amúgy én voltam az egyetlen képviselő, aki offshore-ellenes törvényt terjesztett be a magyar parlamentben, jut eszembe, erről valahogy akkoriban sem a Magyar Nemzet, sem a Heti Válasz nem cikkezett.
– Hűha! Inkább ne essünk vissza a legelejére, de ha már temetetlen múlt: Vona Gáborral mi a helyzet? Hiszen rengeteget szerepelnek együtt.
– Vona Gáborban látom az őszinte vívódást és szembenézést mindazzal, amit korábban, főként 2010 előtt hirdetett. Ezt becsülöm benne. Ahogy azt is, hogy Vona Gábor soha nem akar kioktatni mondjuk antirasszizmusból – ennyit az analógiáról.
– Lesz Schiffer–Vona–Mesterházy párt?
– Fel sem merült ilyesmi. Amióta kiszálltam a politikából, azóta hallom, hogy pártot akarok alapítani.
– Pedig van olyan vélekedés, hogy csak a megfelelő pillanatra várnak.
– Ami engem illet, némi malíciával, ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, mert azt a véleményemet soha nem rejtettem véka alá, hogy pártot alapítani csak a megfelelő pillanatban érdemes. Ami nem most van, és fogalmam sincs, hogy az én életemben egyáltalán elérkezik-e.
– 2008-ban elérkezett?
– Az LMP-re céloz? Nem, akkor sem volt megfelelő a pillanat.
– Ha pártelnök maradt volna, mit tenne most a „se veled, se nélküled” helyzetben?
– Hál’ istennek nem vagyok az LMP elnöke. Azért szálltam ki 2016-ban, mert egyértelmű volt, hogy a párt jelentékeny részének ellenállása miatt sem erős szervezetet nem tudunk építeni, sem a tagságot nem tudjuk bővíteni. Hadakozni azokkal, akik nyírják a pártépítést, miközben nekem kell a nyilvánosság előtt vásárra vinni a bőrömet, ehhez semmi kedvem nem volt. Így maradt az LMP médiapárt, a működésének egyetlen értelme pedig, hogy négyévente néhány kiválasztottat bejuttasson az Országgyűlésbe. De hasonlót látok sok más pártnál is, a legtöbb helyen megélhetési emberkék nyüzsögnek, akik az élet egyéb területein vélhetően nem lennének sikeresek, a politika azonban biztos pénzt, és még reflektorfényt is biztosít számukra.
– De az Ungár Péter-féle zöldfordulatról bizonyára van véleménye.
– Lehet LMP logó alatt akár még nekem tetsző dolgokat is mondani, miközben nem, hogy erős pártszervezet, de még csak a kiépítésének a szándéka sincs meg, csakhogy ez így sajnos bohóckodás.
– Ungár Péter bohóc?
– Ungár Péter egy okos, tehetséges ember. A jelenségről beszélek, amikor szervezet nélküli párt élére állva eljátsszák, hogy egy párt működik mögöttük. Persze nincs ebben semmi meglepő, mivel ma azok irányítják az LMP-t, akik 2016-előtt mindent megtettek, hogy ne váljon erős szerveződéssé. És hát a magyar választási rendszerben az ilyen médiapártokkal is lehetséges átmeneti paktumsikereket elérni, elegendő, ha egyik nap még Dobrev Klárával, Márki-Zay Péterrel és a Momentummal kart karba öltve küzdünk, másnap viszont már mi vagyunk a szabadkereskedelmi világrend legkíméletlenebb kritikusai meg a fenntartható fejlődés élharcosai.
– Szépen belekanyarodtunk a múltba, pedig igazából az akkumulátorgyárak miatt gondoltam, hogy beszéljünk az LMP erősödő zöldpolitikájáról is.
– Amelynek semmi hatása nincs az ország jövőjére.
– Az akkumulátor-gyárasításnak annál inkább.
– Soha nem voltam híve az elektromosautó-gyártásnak, az ezt támogató médiahisztériát pedig kifejezetten a zöld politika eltérítésének gondolom. Az elektromosautó-gyártás arról szól, hogy a centrumországok a periféria, vagy Magyarország esetében a félperiféria kárára zöldülnek. De a fő problémám mindezzel alapvetően nem környezeti, miközben, ha Gödöt nézzük, a helyiek aggodalma igencsak megalapozottnak tűnik. Magyarország egyik legfontosabb stratégiai kihívása a vízmegtartás, amiben egyelőre nem vagyunk túl jók, sőt. Márpedig abba az országba, amelynek komoly gondot okoz, hogy a területéről több víz folyik ki, mint amennyi oda be, a legvízigényesebb iparágat tömeges méretekben betelepíteni hazaárulással felérő felelőtlenség. Az Orbán Viktor és Szijjártó Péter által képviselt konnektormodell minden, csak nem szuverenista politika. Ha a miniszterelnök valóban akkora szabadságharcos lenne, legkésőbb 2020 tavaszán, a nagy ellátó láncok öszszeomlásakor el kellett volna gondolkodnia, hogy az ezen láncoknak szélsőségesen kitett Magyarország miként tudja akár már rövid távon lazítani kitettségét. Ehhez képest most még mélyebben beékelik az országot. Gondoljunk bele: ha valamelyik nyersanyag ára szélsőségesen mozdul a világpiacon, ha kitör egy háború, vagy olyan súlyos természeti katasztrófa történik, ami zavart okoz a szállítási útvonalakban, netalán újabb szankciós intézkedést fogadnak el, hetek alatt dőlhet be a magyar nemzetgazdaság legfontosabb zászlóshajója. Megjegyzem, ez az egész konnektorszerep is abból jött, hogy Orbánék mindent a német autóiparra fűztek föl, és amikor az EU eldöntötte, hogy 2035-től kizárólag elektromos autókat lehet forgalomba helyezni, rádöbbentek, hogy kuka az eddigi stratégiájuk.
Az pedig hab a tortán, hogy a termelőkapacitásaink nagy részét a rendszerváltás óta multinacionális cégek ellenőrzik, de az sem szuverenista politika, hogy a német és amerikai kitettségünket éppen keletire cseréljük, vagy azzal vegyítjük. Az volna szuverenista politika, hogy ha már ennyit összeharácsoltak, abból olyan termelőcégeket hoznának létre, amelyek a külhoni piacokon is megállják a helyüket. Nos, ennek nyomát sem látjuk.
– Akkumulátorügyben nem, a háborúval kapcsolatban viszont sokszor egyetért a kormánnyal, legalább is többször beszélt arról, hogy e téren nem nagyon tud belekötni az Orbán-kormány elmúlt egy esztendőben folytatott politikájába.
– Nem egészen így fogalmaztam, hanem hogy abba a diplomáciai alapvetésbe nehezen tudok belekötni, amit a magyar kormány a háború kitörése óta követ.
– Erős állításnak tűnik.
– Fegyvert kellene szállítanunk, vagy azonnal elzárni a keleti vezetékeket? Ráadásul szigorúan a háború óta folytatottról beszélek: abban történelmi felelőssége van az Orbán-érának, hogy az ország energiafüggőségét meg sem próbálta oldani, s így ezzel maga is kényszerpályára terelte az országot. Felelős a kényszerpályáért, de ma a túlélés záloga a kényszerpályán mozgás. Az Orbán-kormány nemcsak hogy valamennyi szankciós csomagot megszavazta, de a svéd- és finn NATO-csatlakozást is támogatni fogja. Amivel nem értek egyet.
– A finnek és a svédek másként gondolják.
– Az agresszióért a putyini vezetés a felelős, a háborús bűnöket senki sem relativizálhatja, csakhogy a folyamatok egy éve kitartóan az eszkaláció irányába mutatnak, tűzszüneti tárgyalásnak a reménye sem látszik, amiben viszont már osztott a felelősség. A NATO bővítése, vagy minden egyes ruszofób vendetta a kultúra vagy a sport területén is az eszkaláció felé mutat. Nem véletlenül, ez az amerikai multinacionális cégek érdeke, nézzük meg, mennyit kerestek például az olajárrobbanáson. Mindeközben az orosz politikából nem olvasható ki, hogy a svédeket, finneket fenyegetnék, a bővítés azonban tovább mélyíti a szakadékot Oroszország és a Nyugat között. És ez Európában senkinek sem jó.
A Válasz Online reakciója Schiffer András kijelentéseire: Ráczné Földi Judit nem azzal bízta meg Schiffer András ügyvédet, hogy az igazságot képviselje, hanem azzal, hogy – jogerős ítélet ide vagy oda – olyanokat mondjon, „a DK állít igazat, a Válasz Online pedig nem”. Nos, a Válasz Online felületén már közzétettük a jogerős ítéletet, ebből mindenki kiolvashatja, hogy nem azért nyertünk első és másodfokon, mert véleménycikket írtunk, hanem azért, mert az általunk közölt tények masszívan megalapozottak voltak. A többit az olvasókra bízzuk. Részletek ITT.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/13. számában jelent meg március 31-én.
