„Híveket toborozhat az alkoholisták táborából is”

Újraindult a Traubisoda gyártása. A legendás frissítő apropóján felidézzük a háború utáni évektől a rendszerváltásig forgalmazott magyar üdítőital-piacot – a kátrányízű Bambitól az Aranygyömbérig.

A szocialista tervgazdálkodás első, és évekig egyetlen üdítőitalát, a Bambit 1947-től 1970-ig gyártották. Az üvegek kezdetben még koronazárasak voltak, azonban a hidegháborús fémhiány miatt hamar átálltak a kevésbé pazarló csatos üveges verzió gyártására, amely aztán a márka szimbólumává vált. Az itóka szavatossága két hét volt a narancsolaj romlékonysága miatt, a sokat emlegetett kátrányos ízét is épp ez az olaj okozta. Az államosítás után már erdei gyümölcsös, illetve puncsos verzióban is lehetett kapni, az önálló márkává váló Erdei Bambit a reklámszlogenek szerint még a medvék is előszeretettel fogyasztották.

A szocialista hűsítők úttörőjének számított a Hazai Szikvízüzemben gyártott Almuska almamust, illetve a „citromolajjal ízesített, alkoholmentes szénsavas” Utasüdítő, a Kőbányai Sör- és Malátagyár somból készült itala, az ötvenes években két forintért árult Som-Gyöngye, valamint a Fővárosi Ásvány- és Szikvízüzem szörpalapú itala, a Málna-Gyöngye. Az évtized végén jelent meg a piacon az Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet által forgalmazott narancs és málna ízesítésű szénsavas üdítő, a Hüsi, amely a Szövetkezet újságírója szerint „félelmetes vetélytársa a közismert Bambinak.” Ahogy bizonyára annak szánták az 1959-ben forgalomba hozott Híröst is, amely „Barackország fővárosából”, a Kecskeméti Konzervgyárból indult hódító útjára. Olyan természetes, selymesen natúr ízű üdítő megalkotása volt a cél, „amely nemcsak hogy a friss barack ízével, aromájával kelhet versenyre, de híveket toborozhat az alkoholisták táborából is”.