Hogyan csapjunk agyon egy amúgy eleve sikerre rendeltetett fesztivált?

Hogyan csapjunk agyon egy amúgy eleve sikerre rendeltetett fesztivált?

Noszvaj (Fotó: Dévényi István/Magyar Hang)

Azok a fránya jelek! Hogy kora délután simán találunk parkolót a falu közepén. A tanácstalan ábrázattal kerengő tömeg. A jeles nap alkalmából zárva maradt pincék. Közben meg hét ágra szeptember, Noszvaj, kemencés napok, jó borok, finom ételek, mi bajunk lehet?

Furcsa az őszi nyár. Megizzaszt, hogy aztán egyetlen fuvallattal libabőrösre legyintsen. Fázósan dörzsölöm a karomat, de már itt is a napfény megint, és jó ez így, illetve hát dehogy jó, ősz van, ebben a faramuci kánikulában nem tud lecsengeni a természet. Persze a klíma, meg a változása is a természet – itt állítom le magamat: igyunk valamit. Csak hol?

Ha turista vagy, viselkedj úgy, mint a turisták. Fejemben az egri borvidék gasztronómiailag vágyott képei kavarognak; ilyen csülök, olyan tarja, pincepörkölt, lángos, de ne álljunk meg itt, merjünk nagyot álmodni, kapros-túrós krumplis lepény! Hozzá porszáraz fehérbor, királyl(e)ányka például, mert a vörös még nem esnék jól. Majd ősszel meg télen. És táncház, népzene, mennyire rég óbégattam egy egészségeset! Tudom-tudom, éneklés, ám nem véletlen olyanok a népdalaink, amilyenek, hogy rendre bekacsint a halál, a megcsalás, a boldogtalanság, az irigység, az átok, és ezeket óbégatni muszáj, úgy szólalnak meg igazán, kell beléjük a fájdalom, amiből mi, magyarok, ki tudja, miért, végtelen mennyiséggel bírunk. Mindegy, melyik tájegység, nem számít, hogy halottkísérő, menyegző vagy friss, megannyi ballada, hogy azt mondja: „hozd fel Isten azt a napot, hadd süsse fel a harmatot, a harmatot a füvekről, s a bánatot a szívekről”. Libabőr ez is, a másik fajta, belülről. De mit igyunk hol?

Ha már folklór: tá-tá, ti-ti-tá. A „tá”-k nincsenek nyitva. Pincenap pincék nélkül. Nem ma van? Benéztük? Rosszkor jöttünk? De ni, az egyik lejárónál életjelek. Odaszaporázunk.
– Sonka pénteken volt, a hús most nincs, elfogyott, de sül a következő adag, csak hűl a kemence, várni kell.
– És a vásár?
– Toronyiránt a falu túlsó részén.
– És a színpad?
– Azt meg amarra, a felső végen.

A teljes cikket a Magyar Hang szeptember 17-én megjelent, 2021/38. számában olvashatja el (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!

Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1490 forint!

Előfizetek
Már előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!

Címkék: fesztivál, Noszvaj, pince