Európában nyolcvan éve, 1945. május 8-án ért véget a háború. Kevéssé ismert tény, hogy ezután a náci Németország maradékában még május 23-áig működött a Dönitz-kormány. Hogyan igyekeztek átmenteni a rendszert a háborút követő időkre?

A Führerrel az élen a bolsevizmus vihara ellen harcolunk, amely azzal fenyeget, hogy elnyeli a világot – hangzott el a mondat a hamburgi birodalmi rádióban 1945. május 1-jén kedden, este fél tíz után. Berlin haláltusájának értelméről és céljáról sugároztak propagandaműsort, majd Wagner operáiból hangzottak el részletek, többek között az Istenek alkonyából Siegfried halála. Ezt Bruckner Hetedik E-dúr szimfóniájának ma is közkedvelt Adagio tétele követte. Fél 11 előtt nem sokkal hirtelen leállt a zene, dobpergés szólt, majd rendkívüli hír következett: „A vezéri főhadiszállásról azt jelentik, hogy Führerünk, Adolf Hitler ma délután a bolsevizmus ellen utolsó leheletéig harcolva a birodalmi kancellárián lévő parancsnoki állásában Németországért elesett. Április 30-án a Führer Dönitz nagyadmirálist nevezte ki utódjául.” Ezután Karl Dönitz szózatát közvetítette a rádió, aki bejelentette, hogy a harc kizárólag a bolsevizmus ellen, a német nép megmentéséért tovább folytatódik. Beszédét többször is megszakította egy rejtélyes hang, amely sztrájkra buzdított, és a további erőfeszítések értelmetlenségét hangsúlyozta. Dönitz proklamációját követően eljátszották a német himnuszt, majd a párthimnuszt, a Horst Wessel-Liedet.