Hogyan tovább, ellenzék?

Lemondok a magyar állampolgárságomról – jelezte elkeseredetten a választás éjszakáján egy külföldön dolgozó ellenzéki ismerősöm. Az újabb kétharmados Fidesz-győzelem demoralizáló hatást gyakorolt a mostani kormányt elutasító szavazókra, innentől kezdve az ellenzék feladata az is, hogy lelket öntsön beléjük.

Mindemellett érdemes volna megtudni, mi is történt valójában április 3-án, illetve mi okozta az ellenzéknek a vártnál is nagyobb vereségét. Mindenekelőtt szükséges volna egy elfogulatlan, alapos közvélemény-kutatás a választói magatartásról, amelyik egy reprezentatív minta alapján kiderítené – méghozzá minél előbb, még a friss élmény birtokában –, miért döntött belföldön 2,8 millió szavazó (levélszavazatokkal együtt kicsivel több mint 3 millió választópolgár) a Fidesz–KDNP szövetség mellett, és miért kapott csak 1,9 millió szavazatot az ellenzéki összefogás listája. Konkrétan: a mintában szereplőket meg kellene kérdezni arról, menynyire riasztotta el őket Márki-Zay Péter kampánya, mekkora volt a szerepe a kormányzati választási osztogatásoknak, hányan szavaztak eleve meggyőződésből egyik vagy másik pártra, illetve miként hatottak a szavazókra az egyéni jelöltek, miként befolyásolta a kormányzati/fideszes propaganda a választók gondolkodását, milyenek voltak a médiafogyasztási szokások a kampány hónapjaiban, és hogyan zajlott le a szavazók egyik pártról a másikhoz való vándorlása.