Nem volt szerelem első látásra. De mindjárt az elején megmozdult bennem valami, ahogy elsuhantam mellette, nyomtam a féket, félrehúzódtam, és visszasétáltam szemügyre venni. Ahogy mondani szokás: szebb napokat is látott, amiből mostani, megrogyott állapotában is megőrzött annyi bájt, ami képes volt magára vonzani a tekintetemet. A közelség azonban feltárta valamennyi hibáját, hogy mennyire elhanyagoltan kócos, mindene kopott, omladozó és mégis-mégis szép volt így is, holott csupán elhagyatott focipálya a falu közepén.
Az egykorvolt középkezdés magasságból néztem körbe. Szemközt az apró, öltözőknek kicsi, minden másra értelmezhetetlenül emeletesre tervezett főépület, jobbról-balról a „Hazai” és „Vendég” kézírásos felirattal festett, úgy ahogy fedett fa kispadok, az egyik kapu mögött ugyancsak fából ácsolt tribün, ha volt valaha telt házas forduló, száz–kétszázan szurkolhatták onnan a mérkőzést, mert a többség gyaníthatóan innen, ahol megálltam, a sűrű fasor árnyával védett füves lankáról izgulhatta végig a „megyesok” rangadókat. Fotózgattam, de nem adta vissza. Odahaza utánaolvastam a településnek, a szokásos história, Budapesttől már bőséggel az agglomerációs távolságon túl, a közelben egyetlen kisebb városka sem, a főútvonalról bekötő, rongyossá porladt lélekrázó önmagától 40–50-re korlátozza a legnagyobb sebességet, és elöregedés, elvándorlás – nyilván nem maradt 11 sem, ki rúgná a bőrt.
Erről szól még a cikk
A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap július 11-ig kapható 2024/27. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
