Húsvét

A nagypéntek a reggeli soványpogácsával kezdődött. A kovásztalan lepény azóta is kedvencem, igaz, én évente csak kétszer sütöm, ilyenkor és hamvazószerdán. Ez a pénteki nap aztán sonkafőzéssel, kalácsdagasztással telt. A télen leölt disznó sonkája ilyenkor vizsgázott, az volt a jó, ha szép vastag szalonnája is volt, kit érdekelt akkor még a zsír meg a hízás. Estefelé templomba mentünk, az a tanyától jó három kilométerre volt, persze gyalog. A templomban a feszületet minden asszony megcsókolta, egymás után. Hol volt akkor még a covid…

Ekkorra a ház teljesen ki volt takarítva, a függönyök kimosva, vasalva takarták a fényesre pucolt ablakokat. A földes padlózatot is bevizezték, újra ledöngölték – ez nagyapám dolga volt. A ház hátulját pedig az úton talált lócitromokból készített keverékkel tapasztották, ahol kellett, majd bemeszelték. Hihetetlen, de így volt. Hófehér házhátakkal volt tele a tanya. Aki jobban ráért, még egy kis kék lábazatot is festett hozzá.

A teljes cikket a Magyar Hang április 14-én megjelent, 2022/16. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!