Hűvös szelek Berlinből

Folytatódik az Orbán-rendszer külpolitikai környezetének romlása, ez a minap megtartott németországi szövetségi választások Magyarországra nézve fontos következménye. Angela Merkel távozó kancellár sem volt nagy véleménnyel Orbán Viktor politikájáról (különösen akkor nem, amikor a magyar kormány különadói nagy német cégeket is érintettek), de ő a nézeteltéréseket jobban szerette zárt ajtók mögött elrendezni, és csak nagy ritkán fogalmazott meg – akkor is óvatos – kritikát a Fidesz-kormányról. Nemrég még azt a szívességet is megtette Orbánéknak, hogy magyarországi látogatásán rendben lévőnek találta az uniós pénzek magyarországi elosztását. Bár értetlenséget okozott a kancellár ezen kijelentése, a NER időszakának kezdeti összezördülései után a német tulajdonú cégek nagy többsége – erről kamarai felmérések is tanúskodtak – kifejezetten jól érezte magát Magyarországon. Örültek, hogy nem kell errefelé olyan jogi védelemmel körbebástyázott munkavállalói érdekvédelemmel bajlódniuk vállalati szinten, mint Németországban. Egy pár kevésbé ismert példa: Magyarországon a Fidesz-többségű parlament felszámolta az üzemi tanácstagok munkajogi védelmét (csak az elnökét hagyta meg), míg Németországban a munkajogi védelem mellett az üzemi tanácstagok egyharmadának függetlenítettnek kell lennie, vagyis munkaidőben teljesen a munkavállalók érdekvédelmével foglalkozhatnak. A munkaidőkeret szabályozása szintén nagyobb rugalmasságot, kényelmet biztosít a munkaadóknak, köztük a német nagyvállalatoknak a beosztottjaik szabadság- és munkaidőkeretével való gazdálkodás tekintetében.

Az eddigi kancellárt az a kereszténydemokrata CDU–CSU-szövetség adta, amelyet hosszú évek óta finanszíroznak bankok, jelentős tőkeértékű vállalatok, vagyis a német kormány vezetője számára kiemelt fontossággal bírt a német cégek magyarországi helyzete, és ehhez képest a magyarországi demokrácia, jogállamiság állapota másodlagos volt. Kritikák persze érték a magyar kormányt bőven: a német média és sajtó nagy része számára már 2010 végén – a médiajog módosításakor – nyilvánvalóvá vált, hogy Orbánék lábbal tiporják a szabadságjogokat, és autoriter rendszert építenek ki. A német pártrendszeren belül élesen kritizálta a magyar kormányt az ellenzéki Baloldal (Die Linke), a Zöldek (Büdniss 90/Die Grünen) és a szociáldemokrata SPD, amely az elmúlt merkeli 16 év nagy részében a CDU–CSU-val együtt kormányzott nagykoalícióban. Ezeket a kritikákat azonban a CDU–CSU éveken át lefojtotta, mondván: azok eltúlzottak, Magyarországon nincs diktatúra, párbeszéddel kell megoldani a helyzetet. Különösen jó kapcsolatot ápolt az Orbán-rendszerrel Horst Seehofer akkori CSU-elnök, akiből később szövetségi belügyminiszter lett.

Erről olvashat a cikkben:
• Változhat-e az új kormány hozzáállása a Fideszhez?

A teljes cikket a Magyar Hang október 1-én megjelent, 2021/40. számában olvashatja el (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!