„Ifjú emberként azt gondolta, hogy meleg, de rájött, hogy még csak az sem...”

– Szeretném lemondani ezt az egészet.
– Rendben, hagyjuk, nem erőltetem, akkor úgysem lenne jó.
– Nem ezt mondom. De nem szeretnék jelképpé válni.
– Igen, viszont az, hogy vagy, létezel, önmagában jelkép. Ha tetszik, ha nem.
– Kívülről nézve biztosan. De én továbbra is csak úgy lenni szeretnék. Én. Önmagam.
– Tökéletesen megértelek. Csakhogy mindenki viszonyul mindenkihez, hozzád is. Az átlagembert könnyű értelmezni, aki viszont eltérő, más, azzal kezdeni kell valamit. És igazából ezért nem hibáztatható a társadalom.

Hát, nem jött össze. Beszélgetőtársam, aki transzneműnek vallja magát, félt, hogy beazonosíthatóvá válik, ezért visszalépett a megjelenéstől. Tiszteletben tartom. De a gondolatainkat, és ahogy megtörtént velünk az este, úgy érzem, mégis fontos megörökíteni. Legyen hát ez egy képzeletbeli riport valahol a XXI. századi Európából, az uniós részéből, annak is a pereméről.

A teljes cikket a Magyar Hang július 23-án megjelent, 2021/30. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online !