Moszkva Ukrajnát és közvetve a balti országokat, a lengyeleket fenyegető magatartása régi történelmi igényekben gyökerezik. Oroszország évszázadok óta igyekszik a saját biztonságára hivatkozva minél nyugatabbra tolni befolyási övezetét. Nagy Péter és utódai szívós küzdelemben hajtották uralmuk alá a későbbi Szentpétervár térségét, a Baltikumot, Finnországot, a mai ukrán és lengyel vidékeket. Nem cselekedett másként a Szovjetunió sem, amikor Németország szövetségeseként a második világháború elején rövid idő alatt hatalmas nyugati területeket kebelezett be.
Versailles szörnyszülötte megszűnt létezni – a győztes arroganciájával így aposztrofálta Vjacseszlav Molotov szovjet külügyi népbiztos Lengyelország 1939. szeptemberi, negyedik felosztását. Berlin és Moszkva megállapodása, az 1939. augusztus 23-án megkötött Molotov–Ribbentrop-paktum egyrészt Németország hátát biztosította a nyugaton megvívandó háborúhoz, másrészt lehetőséget adott a Szovjetuniónak, hogy a régi Orosz Birodalom területeit, sőt még annál többet, a nagyorosz aspirációkban fontos célként szereplő Galíciát is megszerezze magának.
Titkos záradék
A németeknek és a szovjeteknek az egymás elleni esetleges háborús felkészüléshez is haladékot jelentő paktum titkos záradéka a lengyel állam felosztásán túl a szovjet érdekszférába sorolta a korábban a cári Oroszországhoz tartozó Finnországot, Litvánia kivételével a Baltikumot, illetve Románia keleti részét, Besszarábiát. (Az 1939. szeptember 28-ai német–szovjet barátsági szerződés értelmében Litvánia is átkerült a szovjet befolyási övezetbe.)
• Hogy álltak ellen a finnek?
• Miért volt naiv a litván elit?
• Mi volt a szovjetek módszere?
A teljes cikket a Magyar Hang március 4-én megjelent, 2022/10. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
