Így ismertem meg Andreát

Andreát az elnyert Tigáz-tender utáni állófogadáson láttam meg először. Amikor belépett a bálterembe, a flambírozott garnélarák is kiesett a számból, annyira elámultam. Homáros, illetve homályos tekintettel néztem, amint áttetsző blézerében, egy tévéstáb riportereként leszólít egy jóvágású pincért: „Mészáros úr, feltehetnék Önnek pár kérdést?” – igen, ezt mondta, ma is hallom csengő-bongó hangját… Aztán szóltak neki, hogy ő csak a felszolgáló, és hogy én a terem másik végében, a puszpángbokor mellett állok.

Felém indult. A terem levegőjét beterítette Andrea jázminillatú parfümje, egyszeriben minden offshore-számlám PIN-kódja kiment a fejemből. Járása oly zökkenőmentes volt, mint a nyertes közbeszerzéseim kimenetele, alakja akár a hosszban levő tőzsdeügyletek grafikonjai… Nyertem egy nagyot, illetve nyeltem egy nagyot: szerettem volna ott helyben megshortolni, de tudtam, veszteg kell még maradnom!

Néhány idézet a teljes írásból:
• „A szerelem hevében megvettem a Mátrai Erőművet, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az egyik hűtőtoronyból jakuzzit csináljak az én Andreámnak!”
• „Első karácsonyunkon választás elé állítottam: bankholding vagy áramszolgáltató?”