Ilyen gazdagok vagyunk?

Az idősebbek talán még emlékeznek erre a kérdésre, Mezei Andrástól származik, akit kimondottan bosszantott minden elherdált forint, és ahol csak tehette, szót ejtett erről. A CET folyóirat számára én is írtam, így aztán volt alkalmunk beszélgetni, többek közt erről is. Nos, azt gondolom, ha András itt lehetne velünk, köztünk, naponta találna alkalmat, hogy rákérdezzen: tényleg ilyen gazdagok vagyunk? Kérdését a tudatomba gravírozta, hol csak magamban mormogva, hol hangosan is kimondom, akkor is, ha egyre többször szembesülök azzal, hogy ebből maximum költői kérdés lehet, a választ is én mondom ki: úgy fest, hogy ilyen gazdagok vagyunk, miközben biztos, hogy nem.

Legutóbb akkor szökkent elő a kérdés, amikor Kocsis Máté (Buster Keaton faarcát próbálván koppintani) bejelentette, hogy a „két frakció” (a Fideszbe olvasztott, magát még mindig KDNP-nek gondoló az egyik, az olvasztáré a másik) azt javasolta, hogy a hagyományaikat követve legyen újra nemzeti konzultáció, most épp a szankciók ügyében. Agyamban máris kattogni kezdett a pénztárgép, hátha sikerül kimatekoznom, mennyi pénzt visz el ez az abszolút fölösleges akció. A nullák egyre szaporodtak, a végét nem is tudom, az viszont biztos, hogy a tényleges hasznához viszonyítva brutális. De mit számít ez egy teljhatalommal fölruházott kormányfőnek, aki még a teljhatalmát gyakorolva sem vállalja a felelősséget, amikor döntenie kell, igaz, ez a teljhatalom épp olyan fölösleges, mint a tervezett nemzetinek mondott konzultáció, hisz még egy adriai nyaralás is belefért! Döntsön a magyar nép. Arról, amit egyébként maga a teljhatalmú olvasztár már megszavazott abban az átkos Brüsszelben, ahol a brüsszeli elit (K. Máté evangéliumából emeltem ide) mást sem tesz, csak csatázik ezzel a szegény kis országgal.

A teljes cikket a Magyar Hang szeptember 30-án megjelent, 2022/40. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!