„Gondolatolvasó géppel” is dolgoznak az indiai rendőrök

Az indiai rendőrség évtizedek óta rutinszerűen használ egy gondolatolvasó gépet, amely elvileg az agyhullámok elemzésével állapítja meg, hogy a gyanúsított követte-e el a bűncselekményt, amivel vádolják. Ha erre tényleg képes lenne, az hatalmas áttörést jelentene a gondolatok agyi feltérképezésében, de semmi sem bizonyítja, hogy tényleg működik. Ennek ellenére a hatóságok a legsúlyosabb bűncselekmények (gyilkosságok, nemi erőszakkal kapcsolatos esetek) felderítésében használják bizonyítékként az agyhullámolvasás eredményeit – bár ez talán még mindig jobb, mint a másik kedvelt módszerük: a kínvallatás.

Négy évvel ezelőtt egy indiai iskolás lányt egy fiatal férfi az iskola egy üres osztálytermébe kényszerített, majd kést szorított a nyakához, és megerőszakolta. A lány később felfedezte, hogy teherbe esett az aktustól. A családja ekkor döntött úgy, hogy feljelentik a férfit, akit a rendőrség le is tartóztatott. A gyanúsított tagadott mindent, és kérvényezte, hogy óvadék ellenében helyezzék szabadlábra.

Az ártatlanságát bizonyítandó önként vetette alá magát az indiai igazságszolgáltatás által alkalmazott három „alternatív” kihallgatási módszer mindegyikének: a poligráfnak (hazugságvizsgálónak), az igazságszérumnak és az (elvileg) az agyhullámok olvasása révén működő úgynevezett „agyi jellegzetes elektromos oszcillációkon alapuló profilozásnak” (angol rövidítéssel: BEOS-eljárásnak). A tesztek (amelyek közös jellegzetessége, hogy a tudományos bizonyítékok egyik működőképességét sem támasztják alá) „bizonyították” az ártatlanságát, így a férfit szabadlábra helyezték. Ezután az ügyét áthelyezték egy másik bíróság fennhatósága alá, és eltűnt a közvélemény szeme elől.