Nikkelbányászatnak eshet áldozatul Indonézia egyik utolsó, a külvilággal nem érintkező bennszülött törzse. A Halmahera szigetén élő hongana manjavák esélyei csekélyek a hatalmas profitot termelő cégekkel szemben. A Földön ma még nagyjából tízezer olyan ember él, aki kerüli az érintkezést a „civilizált” világgal – ám utóbbi egyre szűkíti a mozgásterüket.
John Allen Chau igencsak elhivatott ember volt. Az 1991-ben, kínai szülőktől az Egyesült Államokban született férfit kamaszkorában két téma ejtette rabul: a kereszténység és a nagy hittérítők – például David Livingstone vagy a Dél-Amerikában több indiánt Krisztus-hitűvé tevő Bruce Olson – munkássága. Tanulmányai befejeztével úgy döntött, maga is misszionáriusnak áll. Járt Mexikóban, Dél-Afrikában és Iraki Kurdisztánban, de ennél sokkal nagyobb kihívásra vágyott. Elhatározta, hogy – amint naplójában fogalmazott – elviszi Jézus tanítását a „Sátán utolsó földi erősségébe”, vagyis az Indiához tartozó Északi-Szentinel-szigetre. A szigeten él a világ feltehetően legnagyobb, a külvilággal nem érintkező őslakos csoportja, a szentinelézek becslések szerint nagyjából 500 fős törzse.
Ezzel a feljegyzések szerint már az ókor óta a többi emberrel ellenséges csoporttal mindmáig nem sikerült kapcsolatot kialakítaniuk sem a területet korábban birtokló angoloknak, sem az indiaiaknak, sem az antropológusoknak. És végül Chaunak sem. Az ifjú miszszionárius 2018 novemberében 400 dollárt fizetett a környéket valamelyeset ismerő halászoknak, és segítségükkel megközelítette a szigetet. Ezzel egyébként törvényt sértett, mivel a területet 1956 óta – részben az őslakosok, részben pedig a csöppet sem szívélyes fogadtatás miatt veszélyben lévő odaérkezők védelmében – tilos látogatni. Chaunak kétszer sikerült partra szállnia, második alkalommal már valamennyit kommunikált is az ott élőkkel, ám végül visszavonult, miután egy fiú íjjal átlőtte a kezében tartott bibliát. Harmadik látogatását nem élte túl: a szentinelézek lenyilazták, feltehetően elhantolták, holtteste azóta sem került elő.
Az Északi-Szentinel-sziget lakói némileg kilógnak az angol szakirodalomban „uncontacted tribe”-nak nevezett őslakos csoportok közül: mivel egy szigeten élnek, amelyen sem értékes ásványkincsek, sem egyéb, a modern világ érdeklődésére számot tartó javak nem találhatók, többé-kevésbé békén hagyják őket. Ugyanez nem mondható el a világon ma élő további körülbelül 100, a civilizációval való érintkezést kerülő – összesen talán 10 ezer főt számláló – csoportról, melyek nagy része Dél-Amerikában, illetve az ázsiai és óceániai térségben lelhető fel.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
