Indul a DK – de mi végre?

A Demokratikus Koalíciót megviselte ugyan a 2022-es választási vereség, mégiscsak az ellenzék legnagyobb pártjaként indult az új parlamenti ciklusban abban a reményben, hogy az Orbán-rendszer legfőbb kihívójává válik a következő országgyűlési választások előtt. Mindebből semmi nem lett, a belső problémák és Magyar Péter berobbanása miatt immáron a parlamentbe jutás a tét. Ám a DK nem adja fel. Olyannyira nem, hogy az október 5-ei jelöltállító kongresszusukon hivatalosan is bejelentették, hogy mind a 106 egyéni választókerületben indulni kíván a párt.

A közvélemény-kutatások többségéből mostanság inkább az olvasható ki, hogy a DK eséllyel rendelkezik az ötszázalékos parlamenti küszöb átugrására. Mégis több dolog szól ellenük, mint mellettük. Jogilag ugyan még nem, de gyakorlatilag már most zajlik az országgyűlési választási kampány, és a két nagy ellenfélnek – a Tiszának és a Fidesznek – sikerült feltenni egy „Orbán Viktor vagy Magyar Péter?” könnyen értelmezhető kérdést a magyar választópolgároknak arról, hogy mi is a jövő áprilisi parlamenti választások tétje. Mind a két említett pártnak egyértelmű vezéregyénisége van, és az önállóan gondolkodó, anyagilag a saját lábán megállni képes széles polgárság hiánya következtében is széles körű az igény a vezérekre. Mit tud hozzátenni ehhez a Demokratikus Koalíció? Semmit. Az „Orbán vagy Dobrev?” kérdést nem teheti fel, mert akkor mindenki más a párton kacagna, hiszen jelenleg örülhetnek, ha egyáltalán képesek lesznek majd a következő Országgyűlésbe bejutni. Mindenki tudja, érzi, hogy a választások igazi tétje az lesz jövőre, hogy tizenhat évi kormányzás után véget ér-e a NER uralma Magyar Péter miniszterelnökségével, lesz-e újabb rendszerváltás, vagy Orbán Viktor immáron akár a folyamatos húszévnyi kormányfőséget célozhatja majd meg.