Sorra bekövetkezett mindaz, amire a Római Klubhoz csatlakozó tudósok figyelmeztettek fél évszázaddal ezelőtt. A klímaváltozás következményei (hőhullámok, aszályok, árvizek) egyre több emberéletet követelnek. A földi élővilág gazdag sokfélesége eltűnőben. Mérgek, mikrorészecskék, radioaktív hulladék ijesztő tömegét bocsátjuk a talajba, a vizekbe, a levegőbe. Megkínzott, beton- és hulladéksivataggá változó bolygónk többé nem képes eltartani nyolcmilliárd embert: utódaink örökségét éljük fel évről évre. A világ vezetői, gátlástalanul üzletelő politikusok és gátlástalanul politizáló üzletemberek, időnként találkoznak, és egyre semmitmondóbb ígéreteket tesznek a romlás megfékezésére, abban a biztos tudatban, hogy ígéreteiket nem fogják betartani, és azokat nem is fogja rajtuk számonkérni senki. A rendelkezésükre álló erőforrásokat inkább a gazdaság versenyképességének fokozására fordítják (miféle képességek? miféle verseny?), valamint az elnyomó apparátusok és hadseregek erősítésére, ami egyre több energia, ember és nyersanyag elhasználásával jár.
Alattvalóik, úgy tűnik, tétlenül szemlélik a természet romlását, életlehetőségeik beszűkülését, ami a nyomorúság eddig ismeretlen nemeivel ismerteti meg őket, valamint gyermekeiket és a gyermekek gyermekeit. A világnak azon a részén, ahol a kormányok működése forma szerint még függ a választóktól nyert felhatalmazástól, látványosan csökken a zöldpártok politikai befolyása. Mintha a benzin ára, a transzneműek jogai vagy a bevándorlás megfékezése jobban érdekelné az embereket, vagy a pártvezérek botrányos magánéletével kapcsolatos híresztelések és e híresztelések cáfolata szorítaná ki a politika napirendjéről az ökológiai válsággal kapcsolatos sürgős tennivalókat.
A helyzet valójában ennél is rosszabb: a zöldtémák a saját jogukon népszerűtlenek. A választók nem akarnak hallani róluk, és a szavazatokra vadászó pártok jobban teszik, hogyha ezen a téren beérik üres általánosságokkal. Mégis, ha az előző évtizedekben szemlátomást növekvő érdeklődésre gondolunk, a katasztrófáról szóló hírek terjedésére vagy az európai kormányok által elfogadott ambiciózus fenntarthatósági programokra, akkor a közhangulat változását nem tekinthetjük magától értetődőnek. Az ökológiai belátásoktól inspirált politika sorsa minden jel szerint fordulóponthoz érkezett.
• Mi okozhatta a zöld témák eddigi viszonylagos sikerét?
• Hol ütköztek üveplafonba?
• Mit lehetne ma ökológiai politikának nevezni?
A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap november 28-ig kapható 2024/47. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!