Innen és túl az üvegplafonon

Sorra bekövetkezett mindaz, amire a Római Klubhoz csatlakozó tudósok figyelmeztettek fél évszázaddal ezelőtt. A klímaváltozás következményei (hőhullámok, aszályok, árvizek) egyre több emberéletet követelnek. A földi élővilág gazdag sokfélesége eltűnőben. Mérgek, mikrorészecskék, radioaktív hulladék ijesztő tömegét bocsátjuk a talajba, a vizekbe, a levegőbe. Megkínzott, beton- és hulladéksivataggá változó bolygónk többé nem képes eltartani nyolcmilliárd embert: utódaink örökségét éljük fel évről évre. A világ vezetői, gátlástalanul üzletelő politikusok és gátlástalanul politizáló üzletemberek, időnként találkoznak, és egyre semmitmondóbb ígéreteket tesznek a romlás megfékezésére, abban a biztos tudatban, hogy ígéreteiket nem fogják betartani, és azokat nem is fogja rajtuk számonkérni senki. A rendelkezésükre álló erőforrásokat inkább a gazdaság versenyképességének fokozására fordítják (miféle képességek? miféle verseny?), valamint az elnyomó apparátusok és hadseregek erősítésére, ami egyre több energia, ember és nyersanyag elhasználásával jár.

Alattvalóik, úgy tűnik, tétlenül szemlélik a természet romlását, életlehetőségeik beszűkülését, ami a nyomorúság eddig ismeretlen nemeivel ismerteti meg őket, valamint gyermekeiket és a gyermekek gyermekeit. A világnak azon a részén, ahol a kormányok működése forma szerint még függ a választóktól nyert felhatalmazástól, látványosan csökken a zöldpártok politikai befolyása. Mintha a benzin ára, a transzneműek jogai vagy a bevándorlás megfékezése jobban érdekelné az embereket, vagy a pártvezérek botrányos magánéletével kapcsolatos híresztelések és e híresztelések cáfolata szorítaná ki a politika napirendjéről az ökológiai válsággal kapcsolatos sürgős tennivalókat.

A helyzet valójában ennél is rosszabb: a zöldtémák a saját jogukon népszerűtlenek. A választók nem akarnak hallani róluk, és a szavazatokra vadászó pártok jobban teszik, hogyha ezen a téren beérik üres általánosságokkal. Mégis, ha az előző évtizedekben szemlátomást növekvő érdeklődésre gondolunk, a katasztrófáról szóló hírek terjedésére vagy az európai kormányok által elfogadott ambiciózus fenntarthatósági programokra, akkor a közhangulat változását nem tekinthetjük magától értetődőnek. Az ökológiai belátásoktól inspirált politika sorsa minden jel szerint fordulóponthoz érkezett.