„Isten, mentsd meg Magyarországot ezektől”

Miben volt bűnös, miben nem a nyolcvan évvel ezelőtt, 1946. január 10-én kivégzett egykori miniszterelnök, Bárdossy László? Tehetett volna-e a helyében mást Teleki Pál vagy Kállay Miklós? Miért keltett szimpátiát a fellépése népbírósági tárgyalásán? Többek között erre kerestük a választ Pritz Pállal (1944), az MTA négy babérkoszorús történészének egyikével.

– Ha a két máig élő szélsőséges felfogásból indulunk ki, adódik a kérdés: fasiszta gazember vagy nemzeti hős volt-e Bárdossy László?
– A Magyar Országos Tudósító és a Magyar Távirati Iroda hivatalos kiadásai alapján nem sokkal az elsőfokú tárgyalás után karcsú kötet jelent meg a Bárdossy-per anyagából. A brosúra forrásértéke nem túl magas, mert a szerény terjedelmű füzet nem arányosan adja vissza a per fő vonulatait, hanem azokat a vonásokat húzza ki vastagon, amelyek Bárdossy Lászlót igen negatív színben tüntetik fel, a korántsem egyértelmű kép más összetevői pedig vagy teljesen hiányoznak, vagy meglehetősen halványan tűnnek fel lapjain. 1976-ban Svájcban A nemzet védelmében címmel jelent meg egy ugyancsak kis kötet, amely viszont semmi mást, mint Bárdossy Lászlónak két mívesen megformált beszédét tartalmazza. Azokat, amelyeket az utolsó szó jogán az első-, majd a másodfokú tárgyaláson elmondott, illetve elmondani tervezett. Így azután az egyik szélsőségre három évtizeddel később – idegen földön – megszólalt a másik előjelű szélsőség is. Az egyoldalúságok azonban sohasem alkalmasak a múlt hiteles megismerésére. A Bárdossyval foglalkozó számos írásomban éppen ezeket az egyoldalúságokat igyekeztem árnyalni, feloldani. Közben 1996-ban Jaszovszky László jóvoltából megjelent a nála őrzött tárgyalási jegyzőkönyv.

– Haladjunk végig a Bárdossy Lászlóra vonatkozó vádpontokon! Ezek között az egyik legelső a magyar–jugoszláv örök barátsági szerződés megszegése. A bekövetkezett eseményektől függetlenül a leendő kormányfő már 1940 decemberében, bukaresti követként is elhibázottnak tartotta a megállapodást, amiért Csáky István külügyminisztert kárhoztatta: „ezért egyszer még […] felelni fog a történelem ítélőszéke előtt. Sem ő, sem Teleki – mert világos, hogy az ő egyetértése nélkül erre a lépésre a magyar diplomácia nem keríthetett volna sort – igazából nem gondolták kellőképpen végig e lépést” – olvasom Pritz Pál dokumentumregényében.
– Bárdossynak teljesen igaza volt, pontosan érzékelte a csapdahelyzetet. Joggal állapította meg azt is, hogy mindez nekünk még nagyon sokba fog kerülni abban az esetben, hogyha Belgrádban a németbarát kormányt az angol titkosszolgálat segítségével sikerül megdönteni. 1941. március végén ez be is következett.

– Ráadásul azt is furcsának tarthatjuk, hogy a háború kellős közepén, a Jugoszláviával szomszédos Görögországban dúló harcok árnyékában, tehát robbanásveszélyes szituációban két korlátozott szuverenitású ország örök békét és barátságot köt.
– Nem szabad megfeledkezni viszont arról, hogy a magyar kormány éppen mozgásterének végzetes – a második bécsi döntéstől, Észak-Erdély visszacsatolásától sem független – csökkenése miatt Belgrádon keresztül akart ablakot nyitni a Nyugat, Nagy-Britannia felé. Ez érthető döntés volt, ugyanakkor a fent vázolt okok miatt jelentős kockázatot hordozott. A jugoszláviai államcsíny következtében 1941. március 27-én a németbarát Cvetkoviġ-kormány megbukott, a régenstanács lemondott, és a nagykorúsított Péter király trónra lépett. Az angolbarát fordulat után néhány nappal Hitler különgépén megérkezett Budapestre Sztójay Döme, a berlini magyar követ azzal a nehezen visszautasítható ajánlattal, hogyha részt veszünk a Jugoszlávia elleni akcióban, akkor visszafoglalhatjuk a korábbi magyar területeket. A Teleki-kormány zsákutcába került, de próbált kompromisszumos megoldást találni. Engedélyezte, hogy a németek az ország területéről támadjanak, de az örök barátsági szerződésre hivatkozva csak akkor kívánt csatlakozni a hadjárathoz, amikor Jugoszlávia már alkotóelemeire bomlott. Közben megérkezett Barcza György londoni követ távirata, amely szerint a német átvonulás engedélyezése a diplomáciai kapcsolatok megszakításával, a támadásban való részvétel a hadiállapot beálltával jár. Teleki Pál április 3-ára virradó éjszaka politikájának kudarcát látva a Sándor-palotában öngyilkos lett. Kézenfekvő volt, hogy a helyére Bárdossy László külügyminiszter kerüljön, aki kész helyzetet örökölt, meg volt kötve a keze. A Teleki által jóváhagyott forgatókönyv alapján viszont csak akkor csatlakoztunk a német akcióhoz, amikor Zágrábban kimondták Horvátország függetlenségét. Ezzel együtt is jelentős presztízsveszteséggel járt a hadjáratban való részvétel, amelyet Teleki tragikus halála némiképp tompított. A brit hadüzenet ennek következtében akkor még elmaradt.