Itt szökdécsel Piroska, az ugráló motorka

Az Ipoly-völgyi vasút és a Duna mentén a helyzet változatlan. Két komoly baj is van ezzel az 1919-ben leírt mondattal: az egyik, hogy egy hadijelentésből származik, a másik pedig, hogy ma már nem igaz, az elmúlt, több mint egy évszázadban nagyon is megváltozott a helyzet a vonalon. A változás irányáról sokat elmond, hogy a balassagyarmati vasútállomáson megkoszorúzott sírkőnek nézzük az egykoron Aszódtól Losoncig húzódó vasútvonal megnyitásának századik évfordulójára emlékező márványtáblát. Persze a helyzet azért nem ennyire drámai: azért jár még vonat az Ipoly völgyében – csak igen lassan és nagyon ritkán, na és persze nem megy el a felvidéki Losoncig.

(…)

– Ez szándékos lezüllesztés – mondja a hangosbemondót is túlkiabálva Bőhm Sándor, aki önmagát revizionista lokálpatriótaként mutatja be. Magyarázatot is fűz az öndefinícióhoz: édesapja Kolozsvárról, édesanyja Kassáról származott. Azt meséli, az Ipoly-völgyi vasút sorsát is Trianon pecsételte meg, amikor a vonalnak egy kicsi falu, Ipolytarnóc lett a végállomása a polgárosult Losonc helyett. Ennek köszönhetően számos kistelepülést vágott el a határ a régiós központtól, ami aztán meg is látszott a térség gazdaságában, demográfiájában, meg úgy egyáltalán a békediktátum óta eltelt évszázad mindennapjaiban egyaránt.

• Miért van itt a kis falvaknak nagy állomása?
• Miért ugrál a vánszorgó vonat?

A teljes cikket a Magyar Hang augusztus 13-án megjelent 2021/33. számában találja (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!