„Világos volt, hogy ez egy zseniális dolog lesz” – Jancsó 100

Száz éve, 1921. szeptember 27-én született Jancsó Miklós. A rendező pályakezdéséről Jancsó munkatársával és barátjával, a 2014-ben elhunyt Kézdi-Kovács Zsolttal Szekfü András beszélgetett 2009-ben. Az interjú, amelyből itt részletet közlünk, és amely részlettel a kétszeres Kossuth-díjas rendezőre emlékezünk, a Jancsó és köre – Így filmeztünk 3. című kötetben jelenik majd meg az MMA Kiadónál.

– Zsolt, hogyan ismerkedtél meg Miklóssal, és hogyan kerültél bele a csapatába?
– Én 1961-ben végeztem a főiskolán mint filmrendező, és utána ügyelőként beosztottak a Budapest Filmstúdióba, az a régi HDF [Híradó- és Dokumentum Filmgyár] volt, a Könyves Kálmán körúton, ott működött, ahol most a buszpályaudvar van. Elsősorban nem játékfilmeket csináltak, azonban a dramaturgia vezetője, akit Nemeskürty Istvánnak hívtak, minket tanított a főiskolán, odavett négyünket, Elek Juditot, Szabó Istvánt, Kardos Ferencet és engem. Mi kicsit idegenül éreztük magunkat ebben a Budapest Filmstúdióban, mert azért az a közeg elsősorban az ÁVO-tól leszerelt és nagyon megbízható elvtársak gyűjtőhelye volt. Nemeskürtyn kívül, aki egy ilyen kis szigetet hozott nekünk ott létre, néhány ember volt, aki szintén legalább olyan idegenül mozgott ebben a közegben, mint mi. Fehér Imre, Banovich Tamás, Várkonyi Zoltán… Várkonyi kivételével a többiek afféle száműzöttek voltak ott, mert ők a „nagy” filmgyárból, a Gyarmat utcából kikerültek, és hát kicsit megtűrtként voltak ebben a stúdióban. És ott volt Jancsó Miklós meg Mészáros Márta. Jancsó kezdettől fogva, 1950-től már ott dolgozott ebben a Híradó- és Dokumentum Filmgyárban. Jancsó akkori kisfilmjei gyakorlatilag nem nagyon különböztek azoktól a filmektől, amelyeket ott szakmányban gyártani kellett, de hát a forradalomig [1956-ig] olyan sok választása senkinek nem volt.

Időgép

Feltárulnak a cenzúra miatt dobozban maradt filmek titkai

Szekfü András interjúkötete a hetvenes évek szinte összes fontos rendezőjét, de még a jelentős pozíciót elfoglaló politikusait-hivatalnokait is megszólaltatja.

Tehát ebben a társaságban volt Mészáros Márta, aki frissen került vissza a Szovjetunióból, meg Jancsó Miklós, akit mindenki bolondnak tartott. Furcsa, bolondosan öltözködő figura, hát egyszerűen nem volt zakója, sosem vett nyakkendőt, a haját így előre fésülte, szóval valaki olyan volt, aki… Meg olyan idióta filmeket is csinált, meg hát nem lehetett semmi szabályosra rávenni, a forgatásaival mindig elcsúszott, hülyéskedett, szóval az egész Jancsó-jelenség teljesen idegen volt. Gondoljunk bele, hogy ott volt párttitkárokkal, volt katonatisztekkel, volt belügyis tisztekkel és hasonlókkal volt körülvéve.

A teljes cikket a Magyar Hang szeptember 24-én megjelent, 2021/39. számában olvashatja el (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!