„Havi 45 ezerből pilinckázom az életemet”

Szépen felújított épület, rá van írva: Jánoshidai PIAC. Az, hogy piac, így nagy betűkkel. Előtte cserepekben virágok, bent összesen két árus. Az egyik használt ruhákat árul, a másik zöldséget. Vevő pillanatnyilag egy sincs. Az épület mögött egy kitelepült hentes alkalmi pultjánál középkorú férfi érdeklődik. – Mennyi a kolbász? – 2800. – Akkor nem kérek – feleli, és tovább sétál. Visszamegyek a csarnokba, a ruhaárus pakol, azt mondja, nincs értelme maradni, mert nem jönnek az emberek. Pedig Jánoshalmán ma piacnap van. A csekélynek sem nevezhető érdeklődést az árus szerint egy dolog magyarázza: a pénzhiány. 

A 2400 lelkes, Szolnoktól harminc kilométerre fekvő község önkormányzata is ettől szenved – mint oly sok település az országban. Több ezer helyre mehettem volna, azért éppen ide jöttem, mert itt a megsokszorozódott rezsiárak miatt a faluházba kénytelenek költöztetni az idősotthon lakóit.

• Mi lesz az idősekkel?
• Hogyan élnek most?
• Hogy tudják kifűteni az intézményeket? És a település lakói az otthonaikat?
• Hogyan boldogulhat egy független polgármester vezette kistelepülés a NER árnyékában?

A teljes cikket a Magyar Hang szeptember 30-án megjelent, 2022/40. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!