Megérkezett a jégkrémszezon. Ma már rengeteg jégkrém- és fagyifajta közül válogathatunk – de milyen volt a szocializmus fagylaltkultúrája? A jégrakétától a Leóig, és tovább.
Csokoládé, vanília, rumos dió, rumos meggy, puncs és grillázs – ízek, amelyek semelyik fagylaltospultból nem hiányozhattak a Rákosi-rendszerben. A kommunista diktatúra idején ez volt az egyik olyan dolog, ami valamiféle enyhülést hozhatott a nyomasztó hétköznapokba. Ezzel a központi pártvezetés is tisztában volt: a legnagyobb cukrászdák államosítását követően 1949-ben megalapították a Nemzeti Fagylaltgyár Vállalatot, majd nem sokkal később az Országos Tervhivatal rendeletben szabályozta a fagylalt méretét és árát. A 25 grammos gombócokat tölcsérrel együtt 50 fillérért kellett árulni – ez az ár egészen a 1980-as évek elejéig érvényben volt.
A három évtized alatt azonban az alapanyagárak és a munkaerő költsége is csak nőttön nőtt, a főzött fagylaltok pedig egyre vesztettek a minőségükből. Az állami cukrászdák, hogy bevételüknél maradjanak, trükközéshez folyamodtak: volt, ahol kötelezően felszámolt feltéteket adtak a fagylalthoz, de akadt olyan intézmény is, ahol „zenehallgatási” felárat kértek még azoktól a vevőktől is, akik nem is helyben fogyasztották el a hideg nyalatot.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
