Jó ideig kell még sokat várni a sürgősségin

Öt- és tízezer közötti orvost azonnal fel tudna szívni a rendszer – állítja Álmos Péter kamarai elnök. A szegedi pszichiátert a szentesi osztály Magyar Hang által bemutatott kritikus működéséről, az SZTE-n frissen felálló kuratóriumi sikerekről és a magyar egészségügy elkeserítő állapotáról, de reményteli jövőjéről is kérdeztük

– Hónapok óta foglalkozunk a szentesi pszichiátriai ellátás helyzetével. Ötvenágyas osztályon két szakorvos és egy rezidens dolgozott, miközben az épület állapota is súlyosan leromlott, azóta az egyik pszichiáter felmondott. Nyáron a hivatalos ügyeleti beosztásban pszichiáterek szerepeltek, miközben forrásaink szerint a gyakorlatban neurológusok ügyeltek. Ön is pszichiáter Szegeden, mit tud a fejleményekről?
– A klinikán egy éve fizetés nélküli szabadságot kértem, így a legfrissebb fejleményekről nincs közvetlen információm, elsősorban én is a sajtóból tájékozódom. Azt tudom, hogy a tanszékvezetői pályázatot végre kiírták, elbírálása folyamatban van. Az új vezetőnek tartós megoldást kell találnia. Fontos tisztázni, hogy ami nyáron kiderült az ügyeleti beosztás módosításáról, az a szakma szabályainak semmiképpen nem felel meg. A nagyobb probléma azonban az, hogy nem csak Szentesről van szó. Sok magyar városban már nincs elég pszichiáter ahhoz, hogy a hét minden napján, napi 24 órában fenntartsanak egy teljes profilú pszichiátriai osztályt. Közben a kisebb osztályoknak lényegében ugyanazt a betegkört kell ellátniuk, mint a legmagasabb progresszivitású centrumoknak, így az állandó orvosi jelenlétet igénylő, veszélyeztető állapotú betegeket is. Ez a jelenlegi humán erőforrással nem tartható fenn. A pszichiátriában is progresszivitási szintekre és világos betegutakra lenne szükség. Ezt az egész rendszert újra kell gondolni.

– Alig alakult meg a Szegedi Tudományegyetem új, önt is a soraiban tudó kuratóriuma, a rektor, Rovó László máris bocsánatot kért azért, mert 2024-ben két hónapig szünetelt a sürgősségi gyermeksebészeti ellátás. Ezt korábban tagadták. Ennek már köze volt az új kuratórium munkájához?
– Igen. Az első formális kuratóriumi ülés előtt beszéltem Szajbély Mihály elnökkel az ügyről. Akkor jelent meg egy újabb cikk is, amely ismét elővette a történteket. Az egyetemnek van integritási szabályzata, és a kuratóriumnak dolga van azzal, ha az egyetem integritását sértő esemény történik. Szajbély Mihály egyeztetett a rektorral, ennek lett az eredménye a bocsánatkérő közlemény. De ezt nem értékelném túl. Személyes véleményem szerint a bocsánatkérés fontos, de csak szimbolikus gesztus. Ennél többre van szükség: objektív, világos vizsgálatra. Fel kell tárni, hogyan történhetett meg mindez, és ki milyen felelősséget visel.