Hajrá, Mari néni!

Wir schaffen das! Megcsináljuk! A merkeli mondat a menekültválság emblematikus reakciójává vált. Nálunk is egy életre megjegyezték még azok is, akik egyébként németül sem beszélnek. A kormányzati nyilvánosságban ez a mondat a politikusi túlbizakodottság, a választói félelmekkel szembeni kommunikációs blöff szinonimájává vált. És akkor mit látunk most hirtelen a kormányzati „Jó hír”-plakátokon? Magyarország meg tudja csinálni! De pontosan ki és mit?

A kampányban olyanokat emelnek ki, mint a vidéki otthonfelújítási program, a családi adókedvezmény növelése vagy a dolgozó fiatalokat támogató munkáshitel. A Kormany.hu-n még egy aloldalt is találunk az orwelli „Aktuális jó hírek” címmel, ahol február 3-án épp ez az aktuális jó hír: „Legalább 5000 magyar vállalkozás versenyképessége javulhat – elindul a Demján Sándor-program digitalizációt segítő pályázata.” Igen, jól értjük: a kampány tehát arra épül, hogy mindenféle pályázatokat írnak ki, létező támogatások összegét emelik valamennyivel. Mindezt akkor, amikor az inflációs helyzet miatt a hasonló lépések egy jelentős része csak arra jó, hogy a stagnáló életszínvonalat fenn lehessen tartani.

A kormány észlelte, hogy a pocsék gazdasági környezet miatt az emberek elégedetlenek, egyre többen fordulnak el a Fidesztől. És mi a megoldásuk erre? Kommunikálni, hogy tulajdonképpen minden rendben van, eztán meg még inkább úgy lesz. Csak hinni kell benne! A régi vicc jut eszembe a kétségbeesett nyugdíjasról, akivel az orvos közli, hogy állapota végzetes, nem maradt sok hátra. Mire ő kérleli a doktor urat, hogy mondjon legalább valami biztatót. Az orvos mond is: „Hajrá, Mari néni!”