Jókai a kenyeres kocsi mellett
Jókai Mór szobra Komáromban (Berecz Gyula, 1937) 1939-ben (Fotó: Fortepan/Klenner Aladár)

Ezt ugye nem te fogod olvasni? – kérdezte a nagymamás külseje ellenére is szigorú tekintetű és még szigorúbb hangú könyvtáros hölgy. Aztán zavaromat látva kicsit enyhültebben és segítőkészen hozzátette: „A szüleidnek viszed?”

Szótlanul bólintottam, pedig nem értettem a kérdésből kitüremkedő intést, miszerint ezt a könyvet ne olvassam el, nem nekem való. A könyvtáros hölgy bizonyára úgy gondolta, hogy még nem. Vajon miért féltett A lőcsei fehér asszony történetétől? Korai lett volna szembesülnöm azzal, hogy létezik olyan, hogy árulás? Netán attól tartott, hogy a Géczy Juliannával megesett dolgok kapcsán olyasmit tudok meg nőkről és férfiakról, amiről még nem ildomos tudnom? Azt viszont ő nem tudhatta, hogy addigra már túl voltam néhány Jókain, sőt nagyapámék polcán, faluhelyen, éppenséggel megvolt A lőcsei fehér asszony puha fedeles kiadásban, az Olcsó Könyvtár-sorozatból. Azért akartam mindenáron elolvasni, mert nyáron családi kiránduláson Szlovákiában (akkor még Csehszlovákia) jártunk, és a lőcsei városházán láttam a fehér ruhás asszony ajtóra festett portréját, valamint a főtéri szégyenketrecet is, ahol állítólag Géczy Julianna is raboskodott. 

Anyám nem engedte, hogy annyi könyvet elhurcoljak nagyapáméktól, az ugyancsak Olcsó Könyvtárból való Erdély aranykora még belefért, a háromkötetes A lőcsei fehér asszony nem. (És a négykötetes, ugyancsak zsebméretű, tűzőkötéses Szeretve mind a vérpadignak is maradnia kellett, legalábbis egy darabig. Az is egy árulás, konkrétan egy áruló története.) Vajon az idős könyvtáros hölgy sejtette, hogy végül úgyis én fogom elolvasni Géczy Julianna történetét? Valahol mégis kinézte belőlem, hogy 10–12 éves koromra gyakorlott Jókai-olvasó vagyok? A kőszívű ember fiai volt az első a praxisomban, azért tetszett meg a könyvesboltban, mert huszárok voltak a borítóján. A nálunk lévő példányon viszont nem virítottak huszárok, azt éppenséggel anyám kapta, a járási mesemondó versenyen való jó szerepléséért, 14 évesen. Pár évvel idősebben, mint amikor először olvastam a Baradlayak történetét. Egyébként abban is van árulás.

Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!


Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!