Joseph Ratzinger, vagyis XVI. Benedek pápa (2005–2013) korunk legtalányosabb, ezért legkevésbé értett egyházfője volt. Még a búcsúzása is általános megdöbbenést keltett: nyolcévnyi szolgálat után lemondott és visszavonult, amire hat évszázada nem volt példa a katolikus egyházban. Benedek – a hittudós és lelkipásztor Joseph Ratzinger – nézeteinek, egyéniségének megértéséhez ugyanakkor két fontos intézkedése közelebb vihet minket. Már pápaságának kezdetekor fellépett az egyház megtisztításáért, és harcot indított a szexuális visszaélések ellen. Ennek leglátványosabb jeleként a több évtizede kettős életet élő Marcial Maciel Degolladót, a Legio Christi kongregáció alapítóját visszavonulásra és vezeklésre kötelezte. Másik, 2007-es intézkedésével pedig szabad utat adott az 1970 előtt használt régi – tridenti, latin, római néven is emlegetett – szentmiserítusnak. Nem tette kötelezővé, nem szorította bele egyházát a világ számos pontján már értelmezhetetlen hagyományba, hanem csupán lehetőséget kínált azoknak, akiknek sokat jelentett a korábbi, misztikusabb miseforma.
A két fontos lépés szellemisége köszön vissza a teológus és filozófus pápa írásaiból válogató, az MMA Kiadó Pars pro toto sorozatában most napvilágot látott Politika, szabadság, hagyomány című kötetben. A teológiai, filozófiai, társadalomtudományi alapokon nyugvó szövegek szókimondók és a filozófia nyelvezetében járatlanok számára is könnyen olvashatók. Ratzinger nem csupán a hívők felé fordul: a világban meglévő „közös dolgok” elemzésével, az Európa jövőjéről szóló írásaival együttgondolkodásra hívja a más vallásúakat, az ateistákat, az agnosztikusokat.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
