Az ember azért ír verset, mert a szó szoros értelmében sürgős szüksége van reá – írta József Attila egy Babits-kötetről szerzett recenzióban. – A költő tehát a tudomány álláspontja szerint is vajákos, táltos, bűbájos – folytatta később, de ne feledjük: „A líra: logika; / de nem tudomány.” És természetesen: „Költő vagyok – mit érdekelne / engem a költészet maga?”

De tárgyilagosabb önvallomást is találunk az életműben. „Szül. 1905-ben Budapesten. Rikkancs, hajóinas, kenyeres, borfiú, kukoricacsősz, házitanító, fahordó, kövezőinas, bélyegárus, fixes újságkihordó, mezei napszámos, kifutó, bankhivatalnok, vásárcsarnoki kisegítő, magyar–francia levelező, könyvelő, takarító, műfordító, vízárus moziban, tanárjelölt. Egyetemi tanulmányokat végzett a szegedi, a bécsi, a párizsi és a budapesti bölcsészeti karon. Megjelent egy verseskötete. Élt, szeretett, és meg fog halni. Amit mást mondhatok magamról, az mind csak ennek a részletezése” – írta 1929-ben.

József Attila 120 éve, 1905. április 11-én született. Pőcze Borbála és József Áron harmadik gyermekeként, két nővére: Etelka és Jolán. – „De szeretnék gazdag lenni / Egyszer libasültet enni/ Jó ruhába járni kelni / S öt forintért kuglert venni.” – A 11 évesen írt első versében megidézett szegénység valójában kilátástalan nyomort takart.

Hároméves volt, amikor apja elhagyta a családot, és a legenda szerint Amerikába ment (Romániáig jutott), ez után anyja egyedül igyekezett eltartani a gyermekeit, a nincstelenség rettenetes átmeneti szállások között űzte négyüket. Laktak kamrában, konyhában, fűtetlen szobában, 1916-ig közel hússzor költöztek – ezalatt Etelka és Attila több mint két évig nevelőszülőknél élt Öcsödön.