Ercsey Dániel volt olyan nagyvonalú, hogy nemrégiben megjelent, Murán innen, Zalán túl című írásában megemlít – sőt egyenesen én vagyok a felütés! Nem tudom, jobb dolog-e felütésnek lenni, mint lábjegyzetnek, de ha Dani emlegeti az embert, nem is gondolkodik el ilyesmin, csak örül. Ráadásul először hallom, hogy engem bárki bárhol a „zalai szőlők patrónusaként” emlegetett volna, de elhiszem neki, hívtak már tévedésből sommelier-nek meg borszakírónak is, akkor sem sértődtem meg.
Nem magamról akarok beszélni viszont, hanem hogy írásában felmerül valami fontos: „azt javaslom, hogy kezdjük az ismerkedést a Hegyke borokkal, és folytassuk a sort a Mura megjelöléssel ellátott nedűkkel, hátha egyszer újra értelmet nyer az olyan dűlők lehatárolása, mint a Vörcsöki-hegy. Szegényebb lenne a magyar borászat, ha veszni hagynánk az ilyen értékeinket”.
Hajaj! Szegényebb? Koldus lenne akkor a magyar borászat (amibe én didaktikusan mindig a szőlőkultúrát értem elsőként). Régi vita, belekeverték a puccsot tervező Alex Lidellt is (The Wines of Hungary, micsoda rettenetes borító, istenem!): kell-e nekünk huszonkét borvidék. Vannak ma is ilyen hangok, értelmesek, okosak, hűvösek. Mert mi köti össze, ugye, a valkonyait a zalaszentgrótival, a csörnyeföldit a keszthelyivel? Semmi!
Van az a vicc. Miért rossz Kínában szakítani? Mert mindenkiről az exed jut eszedbe. Aki nevet ezen (bevallom, én nevettem), nem azon derül, meggyőződésem, hogy haha, a kínaiak ennyire egyformák, hanem azon: haha, milyen ócskán leegyszerűsítő előítéletesség! Dupla fenekű dob. Ilyen volt, amikor zalai barangolásaimkor az oltárci hegyen beszédbe elegyedtem egy ürmösbor-készítővel, és amikor megtudta, hogy pesti vagyok, leírta nekem a lányát, ha találkozom vele, segítsem mindenben. Szóval néha még Pest is falunak hat, ha elég messziről nézzük.
Amire ki akarok lyukadni, hogy szép meg jó dolog a borvidék, mégis olyan földrajzi határt szab meg, mely nem korrelál feltétlenül a helyi mikroidentitásokkal. Honi méretben borvidékeket látunk, ha kicsit nyugatabbra vetjük a szemünk, már osztrák, spanyol, francia borokról beszélünk, mintha bizony volna ilyen, ha még odább, újvilágit emlegetünk. Az ablakomból a hold is belefér egy skatulyába.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
