A modern világban nincs kannibalizmus, de igény lenne rá. A minap (sokadszor is) jelentős szenzációt keltett az az antropológiai hír, hogy egy emberelőd csontjain „bizonyítékokat” találtak arra, hogy a saját fajához tartozó társai (vagyis más emberek – bár kérdés, hogy mikortól lehet ezeket az egyedeket „embernek” nevezni) lakmároztak belőle. Vajon miért varázsolja el az embert újra és újra az ősember-kannibalizmus képzete, és mit tudunk valójában elődeink azon étkeiről, amelyek után Hannibal Lecter is megnyalta volna mind a tíz ujját?
Megint bizonyítékokat találtak rá, hogy egy 1,45 millió évvel ezelőtt élt emberelőd (vagy oldalági rokon, ez egyelőre nem egyértelmű, mert csak a sípcsontját találták meg) kannibalizmus áldozata lett. A csontot nem mostanában, hanem 53 évvel ezelőtt találta Mary Leakey (Louis Leakey, a világ leghíresebb paleoantropológusának felesége) az észak-kenyai Turkana-tó melletti sivatagi lelőhelyen, de csak most vizsgálták meg elég tüzetesen ahhoz, hogy rajta tizenegy, egymással párhuzamos apró karcolást fedezzenek fel. Ez a felfedezésről írt tanulmány szerzői szerint „egyértelműen” bizonyítja, hogy az egyed alsó lábszáráról mészárosmunkával fejtették le a húst. Ha pedig a kor hentesei vették kezelésükbe az áldozat lábát, akkor ezt nyilván táplálkozási céllal tették. Sőt, a felfedezők azt sem tartják kizártnak, hogy az elhunyt kannibál társai közvetlenül a sípcsontjáról rágták le a húsát.
• Biztosan kannibalizmusra utalnak a nyomok?
• Mi a bizonyíték?
• Mit mondanak, akik kétségbe vonják ezt?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
