Még mindig őrzöm azt a réges-régi reduktoros ajtócsengőt, melyet apám a hatvanas évek valamelyikében december 24-én délelőtt titokban leszerelt, hogy este, amikor a fenyő fényei kigyúlnak, anyámat meglepni két új elektronikus dallamcsengő szólaljon meg. Egy az előszobában, egy az utcafront nagy szobájában. Míg apa létrán állva a régi, porlepte csengővel bajlódott, el kellett vonnom anyám figyelmét, mímelve érdeklődést, hogyan áll a süteményekkel. Másnap családi vendégség, anya hetek óta készült, bár a Lehel piac közel volt, de ott járni fázós (nem volt tető fölötte, miként van manapság). A decemberi fagyok idején különösen fárasztó volt naponta, főzéshez ütemezve vásárolni káposztát a híres vecsési család standján, pulykát a város környéki major tiszta kezű asszonyaitól, és élő pontyot medencéből választva a piac termelőszövetkezeti halasánál. Anyám csodálkozott, miért tartom szóval, ki is küldött a konyhából; menj, inkább teríts meg estére, fiam. Látogatásom elég időt adott apámnak, hogy az új csengőket is felszerelje. Megállapodtunk, este az én feladatom lesz a szobát elhagyva a bejárati ajtó csengőgombját váratlanul megnyomni.
Sajnos igencsak zűrös lett az a karácsony este. A csengők – miként terveztük – gombnyomásomra rendben megszólaltak. Apa büszke volt, anyám közepesen lelkesedett, főként mivel a szerkezetek mindkét helyen önnön hangjuktól megrészegülve onnan kezdve egyvégtében, megszakítás nélkül ismételtek egy háromhangú melódiát, éspedig egyszerre. Valami elektronikus kalamajka támadhatott. Tíz percbe telt, míg apa az egyiket leszerelte, akkor meg elnémult a maradó, nyomhattuk a gombot akárhogy. A halászlé után kapcsolási rajzot tanulmányoztunk, nem igazodtunk el rajt, vigasz volt, hogy másnap unokatestvérem, a villamosmérnök sem.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
