Kell-e nekünk sajtószabadság?

Magyarországon a politikai vezetőknek szinte szabad kezük van abban, hogyan formálják a saját táboruk politikai gondolkodását. Az ember előbb kapcsolódik egy politikai párthoz, politikai személyiséghez, s csak azt követően lesz véleménye. Valójában a saját véleményét a kedvenc politikusától, pártjától kapja, s nem egy fordított kapcsolódási mechanizmus működik, amelyben az ember a saját véleményéhez keresi meg az adott politikust – mondta nemrégiben Enyedi Zsoltra hivatkozva Török Gábor a Telexnek.

A Török-interjú annak fényében is elgondolkodtató, hogy éppen néhány hete, a háború kirobbanásakor került nyilvánosságra a Freedom House legújabb jelentése. Nem csoda, hogy a világhelyzet gyors megváltozásának pillanataiban a 2021-es évről szóló beszámoló nem kapott kellő figyelmet. Igaz, nincs is benne újdonság. Magyarország, akárcsak 2020-ban a polgári szabadság és a politikai jogok tekintetében ismét részben szabad országnak számít. A jelentés azt is megállapítja, hogy a média megszállásának gyakorlata egyre inkább terjed az EU-ban, „ennek úttörője” pedig az Orbán-kormány. A hazai sajtó egyébként 2015-ben került a félszabad kategóriába, a magyar online médiát pedig csupán egyetlen pont választja el attól, hogy részhalmazként szintén a félig szabadok közé kerüljön.

Az önmagában riasztó, szembesítő beszámolón persze különösebben nem csodálkozunk, hiszen itt élve, nem mellesleg újságíróként mindezt személyesen tapasztalhatjuk. Hosszú évek alatt azt is megtanultuk, hogy a hatalom az ellenzéki médiákat alapvetően kétféle módon igyekszik ellehetetleníteni. Vagy anyagilag, hirdetésekkel megtámogatva, kapcsolati hálóján keresztül próbálja a befolyása alá vonni, vagy bojkottálja, létéről nem vesz tudomást, az adott médiumban hirdetőket pedig szankcionálja. Ha likvidálni akarja, akkor pedig a 2010-es médiatörvény gumiszabályozását felhasználva szankciókat vet ki az ellenőrzése alatt álló Médiatanáccsal, majd frekvenciákat von el (Class FM, Klubrádió), illetve különböző módszerek bevetésével a tulajdonoson keresztül intézkedik (Népszabadság – Pecina; Magyar Nemzet – Simicska) a puccsszerű lapbezárásról. Köztudott dolgok ezek, s talán unalmasak is. De mégiscsak ennek nyomán vonja le következtetéseit a Freedom House és mi is, a visszaélések elszenvedői.

• Zavar-e minket, magyarokat hazai sajtónk mostani állapota?
• Fontos-e egyáltalán a magyar társadalomnak a sajtószabadság?
• Érdekli-e, ha előkerül az állami szájkosár, ha közénk lopakodik a sunyi cenzúra?