Azóta se tudom eldönteni, milyen nyelven írták. Kisilabizálhatatlan, enyhén kacskaringós sorok, valószínűleg tintaceruzával, az íráskép nem halványodott az elmúlt bő évszázad alatt, a betűket viszont egyik-másik kivételével nem lehet fölismerni. Németre vagy olaszra tippelnék – talán utóbbi, ha előbbi lenne, több lenne a szövegben a nagybetű, mármint a főnevek elején. A címzés sem olvasható, csak annyi, hogy Trieste, és ott van alatta, hogy Via, ám az utcanevet még csak megtippelni se bírom. Azt se, férfi, vagy nő-e a címzett. Helyesebben férfiak vagy nők, elvégre két képeslapról van szó. Mindkettő Fiumét, a Rivát ábrázolja – amely egyszerre kikötő a személyhajóknak és sétány egy kis tengerparti csámborgáshoz –, ott, a városban adták föl őket, a bélyeg és a bélyegző tanúsága szerint a Magyar Királyi Posta vitte Triesztbe, az egyiket 1906-ban, a másikat 1913-ban.
Boldog békeidők, azonnal elönt a mindnyájunk génjeiben élő ösztönös, zsigeri monarchikus nosztalgia. Fokozza, hogy az egyik levelezőlapot Prágában nyomták, hátoldalára több nyelvre is rá van írva, hogy „Levelező lap” (magyarul így, külön). A pulton két dobozban sorakoznak a régi képeslapok, az egyiken nagy betűkkel az áll: Istria. Abban találtam a fiumei levelezőlapokat is, más településekkel, így Rovinj-nyal (Rovigno) vagy Pulával együtt. Úgy látszik, él a nosztalgia a jelenleg Horvátországhoz és Szlovéniához tartozó félsziget olaszos múltja iránt, noha a történelem évszázadai során számos nagyhatalom próbálta a magáénak tudni, az ottaniak pedig egy időben szerették hangoztatni, hogy ők se nem taljánok, se nem szlávok, se nem dalmátok: isztriaiak. Trieszt éppenséggel sokáig az osztrák Habsburgok tengeri kijárata volt, bár a helyiek olykor maguk se bírták eldönteni, Velencéhez vagy Ausztriához húzzanak-e inkább. Formálisan sokáig utóbbihoz tartoztak, ám az egységes Olaszország megszületése után fölerősödtek az osztrákellenes hangok, olyannyira, hogy a városba látogató Ferenc Józsefre egyszer bombát dobtak. Közben a másik Habsburg-kikötőt, Fiumét Mária Terézia az örökösödési háborúk során hozzá hűségesnek mutatkozó magyaroknak adta. Így történhetett, hogy a cseh gyártású, olasz nyelven megírt fiumei képeslapot a magyar postahivatal bélyegzőjével vitték Isztria déli csücskéről az északi csücskébe, ahol az osztrák postahivatal alkalmazottja kézbesítette a címzettnek. Mindezt az Osztrák–Magyar Monarchia határain belül.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
