Ki lesz a felelős az erőszakért?

Szeptember közepén kiderült az őszödi beszéd, október 1-jén az MSZP–SZDSZ elvesztette az önkormányzati választásokat, 6-án Gyurcsány Ferenc bizalmi szavazást kért, és az országgyűlés 207 szavazattal megerősítette tisztségében. Aztán jött 23-a. Lovasroham, sortűz gumilövedékkel, véres rendőri erőszak – majd évekig húzott vizsgálatok, végül néhány ítélet. Politikus, pláne miniszter s főleg miniszterelnök nem lett vádlott. Maga Gyurcsány és hívei máig bizonygatják, hogy egyrészt nem ő rendelte el a terrort, másrészt jogos volt a rendőri fellépés.

Orbán Viktor tanult a történetből. Ő előre akarja a népre hárítani a felelősséget, ha erőszakra kerülne majd a sor. Nem követi el azt a hibát, hogy utólag hivatkozzon a népre. Ezért volt a dupla fenekű március 15-ei beszéde a poloskáról, a kétszer is elhangzott „felszámoljuk” – hogy egyrészt mindenki értsen a szóból, másrészt utólag lehessen csűrni-csavarni. Az Orbán-hívek meg is értették az igazi üzenetet: a rezsim bírálói, élükön Magyar Péterrel, állatok. A – mondjuk így – legegyszerűbb lelkületű Orbán-fanok már meg is kezdték a vezéri iránymutatás tettekre váltását.

Mit tagadjam, megérintett a miniszterelnök poloskás-felszámolós beszéde. Ezért úgy döntöttem, házi közvélemény-kutatást tartok. Rövid levelet írtam a falumbéli Fidesz- és KDNP-tagoknak, amelyben ezt kértem: „szíveskedjél nyilatkozni: állatnak tartasz engem?” Azt is beleírtam, hogy a választ március 31-éig várom (két hét), aki nem reagál, az nyilván egyetért az orbáni definícióval.

Azt hittem, két-három napon belül fogok kapni számtalan válaszlevelet, jobb esetben ezzel a három szóval: János, ember vagy; netán: János, nem vagy állat. Nagyot tévedtem. Összesen öt választ kaptam, hármat magánszemélytől és a két párt helyi szervezetétől. Tanulságosak.