Ki lesz a NER-bajnok?

Belefutottam a Facebookon egy rövid videóba, amelyen az látható, amint egy mérkőzésre igyekvő Fradi-szurkoló „szórakoztatja” sajátos módon a metró közönségét. Társai nevetve biztatják a fura (vagy inkább: kínos) táncot járó drukkert, a kívülállók meg igyekeznek úgy tenni, mintha ott sem lennének. Kubatov-fiúk a metróban, ez a címe a kis anyagnak, amely alkalmas a magyar futball világát körüllengő sztereotípiák, előítéletek erősítésére. Abban, hogy sokakban ez a kép rögzül, természetesen a videó (és sok más hasonló vizuális és verbális anyag) szereplőin túl a közeg sem ártatlan.

Maradjunk akkor a Ferencvárosnál, a legnépszerűbb magyar futballklubnál, amely a Fidesz-politikus Kubatov Gábor elnöksége alatt kétségkívül nagy korszakát éli. Kiemelkedik a magyar mezőnyből, három fordulóval a bajnokság vége előtt zsinórban a sokadik aranyéremért küzd vezető pozícióból (ide még visszatérünk). A múlt ködébe veszett fogadkozásaival szemben Kubatov egyre kevésbé képes elválasztani egymástól a sport- és pártvezetői szerepet. Ennek torz lenyomata, amikor a B közép lényegében a NER üzenőfalaként funkcionál. Miközben az FTC az utóbbi években sok örömöt szerzett elkötelezett szurkolóinak, széles körben fészket vert a meggyőződés, hogy – ahogy Orbán Viktor rendszerében más területeken – nem pusztán a tiszta verseny dönt az erősorrendről. A Fradi afféle kirakatcsapatként hatalmas erőforrások felett rendelkezve építkezik. Döntően pedig nem a szintén bőkezűen támogatott hazai utánpótlásra, hanem a nemzetközi játékospiacra támaszkodva. De hát erről már sokan és sokat írtak.