Kiegészítések Lázár János posztjához

Lázár János így kezdi ismertté vált posztját: „Lemondásomnak három nyomós oka van. (…) Az első a felelősség. A Fidesz veresége az alkalmazkodóképesség hiányának következménye. A személyes és intézményi hübriszé, amelyben nekem is felelősségem van. Hatalmon lévő erőként összetévesztettük a hosszú fennállást a legyőzhetetlenséggel, a kihívó nélküliséget a tévedhetetlenséggel.”

Álljunk meg egy pillanatra a hübrisznél, ennél az ókori görög szónál, amelynek jelentése gőg, kevélység vagy elbizakodottság. Mai jelentése: túltengő önbizalom és önhittség. Olyan viselkedés, amely nem veszi figyelembe a valós korlátokat. Gyakran a szereplő vagy vezető hirtelen bukását előzi meg. Eredetileg azt jelentette, hogy valaki átlépte a saját pozíciójának és legális lehetőségeinek határát, és ezzel beleavatkozott mások szférájába. A görög mitológiában ez kifejezetten bűnnek számított, hisz ez a határátlépő halandó az istenekkel akart vetélkedni.

Kis hazánkban ezt évek óta így fogalmaztuk meg: ami itt a Patyomkin-demokrácia leple alatt folyt, az egy autokráciának mondott diktatúra volt, amelyből lassú folyamat eredményeként eltűntek a korlátok, kámforrá váltak a fékek és az ellensúlyok, egy dölyfös, gőgös, kevély, elbizakodott, túltengő önbizalommal bíró felcsúti „demokrata-liberális-polgári-illiberális” köpönyegforgató naponta lépte át legális lehetőségeinek összes határát, folyamatosan jelölte ki azokat, akiket a híveinek ellenségnek kellett tekinteni, és megtanította őket arra, hogy gyűlöljék az ellenségnek tartott ellenfeleiket, és nem az istenekkel akart vetélkedni, hanem önmagát kivételesnek, egyfajta istennek gondolva alakította a pártját elvakult hívekkel feltöltött szektává. Ez a kis összegzés mutatja meg, hogy bűnt követett el, és erre az ókori görögök is bólintanának.

„Későn és erélytelenül reagáltunk a korrupciós vádakra vagy a luxizásra.” Nem reagálni kellett volna, hanem megszüntetni.