Ez már a második olyan március 15-énk lesz, amely a járványhelyzet következtében lényegében elmarad. Könnyű lenne itt olcsó publicisztikai szólamokkal előállni, és azon búsongani, hogy akik ezt egyáltalán számon tartják, azoknak többnyire valószínűleg nem a ’48-as forradalomról való megemlékezés hiányzik igazán, hanem a kora tavaszi kiruccanással, esetleg némi wellnessezéssel egybekötött hosszú hétvége. De jobb beismerni, hogy nemzeti ünnepeink már rég nem jelentenek „mentális wellnesst”, és nem segítenek kiszakadni a mindennapok nyomasztó politikai valóságából.
Épp ellenkezőleg: március 15-e és október 23-a a politikai menetrend fontos állomásaivá váltak. Ennek nyilvánvaló oka – az ünnepelt események történelmi-politikai tartalmán túl –, hogy egyrészt eleve arra szocializálódtunk, hogy ezeken a napokon hosszú beszédeket hallgassuk, másrészt munkaszüneti napokról lévén szó, ilyenkor lehet tömegrendezvényeket, nagygyűléseket, demonstrációkat tartani. (Augusztus 20-a természetesen kivételt jelent ez alól, hiszen a nagy melegben, a nyárzáró hosszú hétvégén a legelszántabb politikafogyasztók sem vevők igazán a szónoklatokra, és csak a tűzijáték kedvéért hajlandók tömegbe menni.) Ez a közéleti ütemezés pedig valamennyire a mostani lezárások idején is tartja magát, amit jól mutat többek között az ellenzék sokat hangoztatott célkitűzése, hogy legkésőbb október 23-áig megválasztja közös miniszterelnök-jelöltjét.
– Hiányoznak-e a járványhelyzet miatt elmaradó politikai rendezvények?
– Miért nincs pártok felett álló üzenet az ünnep alkalmából?
– Miről beszélhetne a köztársasági elnök?
Kiderül a teljes elemzésből, melyet a Magyar Hang március 11-én megjelent 2021/11. számában talál. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
