A jobb híján kommunizmusnak nevezett, 1947-től 1990-ig fennállt pártállami szerencsétlenkedés hazugságait talán a kirakatrendezési kultúrája szemlélteti legjobban. Gyerekkoromból úgy emlékszem, szinte minden második kirakatban kint volt egy tábla, hogy „kirakat rendezés alatt”. A legtöbbször így, névelő nélkül, ami meg a rendszer igénytelenségét és primitívségét szemlélteti, de most ne kanyarodjunk el a nyelvtannáciság ingoványos lápjai és mocsarai irányába. Így, harminc évvel később onnan jutottak az eszembe a rendezés alatt lévő kirakatok, hogy a minap újra láttam egyet a Váci úton sétálva.
A szocialista állam boltjainak kirakataiba akkor rakták ki ezeket a táblácskákat, ha éppen semmi nem volt ott, legfeljebb csak ízléses műszálas fátylak dobozokra terítve. Valójában semmiféle kirakatrendezés nem folyt ilyenkor, hiszen akkor nem is lett volna szükség erről tájékoztató feliratra, bárki láthatta volna, ha ott serénykedik egy kirakatrendező a bolt vitrinjében. Manapság persze kirakatrendezői szakma sincs, de ha lenne, akkor is visual merchandisernek, vagy window dressing expertnek hívnák e mesterség művelőit.
A teljes cikket a Magyar Hang december 17-én megjelent karácsonyi dupla számában találja (tartalomjegyzék itt). Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
