Az egyik nagy áruházlánc pénztárszalagjánál a vásárlók beszédbe elegyednek egymással. Mi más lehetne a téma, mint az árak? Van, aki a zöldségek drágulásán szörnyülködik, mások a húsárukén. A pénztáros arcán látszik, már nagyon unja, hogy naponta százszor kell végighallgatnia ugyanazokat a panaszos kirohanásokat. Egyszer aztán egy idős néni kapcsolódik be a beszélgetésbe, így rekesztve be a szóáradatot: „Össze kell húzni a nadrágszíjat, csak ennél rosszabb ne legyen, túléltünk már ennél nehezebb időket is!”
És valóban, a gazdaságtörténészek egy része úgy gondolja, hogy Magyarországon inkább a folyamatos drágulás jelenti a normális üzletmenetet, az elmúlt évek alacsony inflációs környezete a kivételes időszakok közé tartozik. Idősebb honfitársaink számára egyáltalán nem ismeretlen az árak folyamatos és gyors növekedése, ahogy a felmenőinknek sem volt az. A XX. századot akár az infláció évszázadának is lehetne nevezni – mondja lapunknak Pogány Ágnes, az ELTE BTK Történeti Intézet Vállalkozástörténeti Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa.
• Kik szenvedték meg leginkább a gyorsuló pénzromlást?
• Hogyan próbált védekezni a lakosság az áruhiány és a drágulás ellen?
• Mi az a batyuzás?
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
