Kispolgári szemlélet

– A Szikra kiadóban dolgoztam 1948-ban – kezdett bele egy történetbe Almási a Pozsonyi úti kocsmában, ahová időnként betértem. Mondjuk úgy, hogy megtörjem rohanásomat, a betűfalást és az írást, de talán becsületesebb bevallani, hogy mások történeteiért, akik nemcsak betűket fogyasztottak, és nemcsak átszitálták magukon a világot, hogy betűként hulljon alá, hanem akiknek valóságos élete is volt. Tudtam, miért ülök tehát mellé, és szegezem rá fürkésző tekintetem, de félreértette és magyarázkodni kezdett.

– Ne nézzen már így, nem cenzor voltam. Félbe kellett hagynom a középiskolát. Meg kellett élnem valamiből... Küldönc voltam, afféle irodalmi samesz. Samesz és kifutófiú, aki elmehetett javított kéziratokért, hozhatta-vihette a levonatokat, tiszteletpéldányokat, közben láthattam a nagy írókat, akik be-benéztek a kiadókba. Így találkozhattam Tersánszky Józsi Jenővel, Németh Lászlóval, Hegedűs Gézával, de láthattam még Pollák Szerénkét is, aki a Vörösmarty téren dolgozott, és nem volt olyan könyv vagy író, amit vagy akit ne ismert volna. És hát engem szenvedélyesen érdekelt az irodalom.