Balatonalmádi, nyár, sok évtizede. Anyámék László barátom szüleivel márciusban összeültek, elengedjenek-e minket, a két félérett kamaszt egyedül, felügyelet nélkül nyaralni, méghozzá egy hétre, ami, az oda- és visszautazás napját is véve kilenc nap, márpedig ez a rettentő hosszú távollét aggodalmaskodó anyám számára egyenest elképzelhetetlen volt. Jaj istenem, mi lesz a gyerekekkel! Tizenhat évesek voltunk, az önálló nyaralás jeles bizonyítványunkért ígért jutalom. Addig évzárók után fagylaltozni vittek. Tízforintos nagy adag, tejszínhabbal. Mi a sorsdöntő megbeszélésen nem voltunk ott, de sejtettük, igenlő lesz. Utazás előtti este anyám komoly erőfeszítésébe került csupán annyit mondani: kisfiam, vigyázz magadra. Apa hozzátette: hallottad anyádat, fiam.
László egy apró, kétszemélyes sátrat kapott kölcsönbe, a kempingben az lett balatoni lakhelyünk. Esténként a pár percre levő Aranyhíd presszó kerthelyiségébe mentünk; táncparkett, dob, zongora, dizőz. Szürkületkor a sátorban illő eleganciába vágtuk magunkat (zakó, nyakkendő, séró szappannal formázva). Mindezt fektünkben, alacsony volt az a sátor. Mi lesz a fiataluraknak? – kérdezte a pincér. Narancslevet, szelet tortát rendeltünk, táncra kérni senkit sem mertünk, de becsszó, terveztük. Ezt nagy komolyan ott helyben többször letárgyaltuk, mígnem elmúlt a nyaralás.
Manapság a táncparkett, a zongora-dob duó már a múlté, a dizőzről nem is szólva, petrezselymet áruló lányok sincsenek, de van óriás pop- és rockkoncert (abból aztán temérdek) isteni magaslatra emelt sztárokkal, ifjú rajongók ezreivel, tombolás, fény- és lézervarázslat.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
