Konzervatívok és felforgatók

Konzervatívok és felforgatók

Vértanúk tere, Nemzeti vértanúk emlékműve 1934-ben, háttérben a Parlamenttel (Fotó: Fortepan/Kurutz Márton)

A konzervatívokat arról lehet felismerni, hogy elég nehéz felismerni őket. Akik világnézetük, öltözködésük vagy előítéleteik hamisítatlan konzervatív jellegével tüntetnek, valószínűleg nincsenek tisztában azzal, hogy ennek a szónak nem létezik egyszer s mindenkorra érvényes jelentése: különböző kontextusokban mást és mást jelent. Inkább egy gondolkodásmódra utal, mintsem meghatározott tartalomra. A gyors és gyökeres változásokkal beköszöntő modernitás évszázadaiban konzervatívnak nevezik azokat, akik ezeket a változásokat ugyan nem utasítják el valami múltbéli állapotra vagy tekintélyre hivatkozva, ahogyan azt a fundamentalisták teszik, de azért végképp eltörölni sem óhajtják a múltat, hogy a helyére építsenek valami merőben újat a haladás bajnokainak egyik vagy másik csalhatatlan receptje szerint.

Nemcsak azért nem, mert gyakorlatias emberek lévén bizalmatlanok a kipróbálatlan elvek iránt, hanem főleg azért, mert a valóságérzékük azt súgja, hogy kedvező változásokat elérni mindig könnyebb a fennálló, működő folyamatokhoz kapcsolódva, mint azok ellenében. Továbbá az is jellemzi őket, hogy kerülik a metafizikai spekulációkat az emberi természet jóságáról vagy rosszaságáról, inkább abban bíznak, hogy legyen az akármilyen, mindenesetre javítható. Áll ez a viszonyokra is: könnyebb valamit kijavítani, mint eldobni és elölről kezdeni. Ami a történelmi múltat illeti, attól pedig egyáltalán nem lehet megszabadulni, mert akkor is hat ránk, sőt akkor csak igazán, ha megpróbáljuk letagadni.

 

Mindebből egyenesen következik az egyedüli közös vonás, ami szerintem minden konzervatív érzület alapja, ez pedig a történelem iránti tisztelet. Nem próbálnak sem elvenni belőle, sem hozzátenni, sem megismételni, sem elfelejteni: az ilyesmi mindig megbosszulja magát. Nem mintha a múlt öröksége – a hagyomány – valami megváltoztathatatlan, kész adottság volna, éppen ellenkezőleg: egy hagyomány addig eleven, ameddig vitatkoznak az értelméről. Nem azért vitatják, hogy kiderüljön, mi hogyan volt egykor, hanem hogy eldöntsék, holnap hogyan legyen.

• A konzervatív tehát nem idegenkedik a változástól.
• A jobboldali felforgató olyan múltat kreál magának, amely igazolja tetteit.
• Az a száz évvel ezelőtti múlt, amelybe miniszterelnökünk visszaálmodni tetszik magát, már a maga idejében sem volt valóság.

A teljes cikket a Magyar Hang július 8-án megjelent, 2022/28. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!

Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1490 forint!

Előfizetek
Már előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!