Biztos a lányokhoz mész… évődött feleségem édesanyja keddenként, amikor délután a rendelőintézetbe indultam. Tudta ő, de mindig mondta, köszönésemhez rendelt szókincsének része volt.
Most, hogy nem említi többé, mert elment, üres lett minden, nemcsak napfényes szobája, de a ház, a kert, a világ. Anyósom volt, igen. A szót az idétlen jópofaság a nyelv legalsó polcára, a szitokszavak közé rakta. Édesanya volt. A feleségemé. Keresztnevén emlegettem, így is szólítottam. Ha Fickó kutyánkat hívtam: gyere, menjünk Lilikéhez.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
