Biztos a lányokhoz mész… évődött feleségem édesanyja keddenként, amikor délután a rendelőintézetbe indultam. Tudta ő, de mindig mondta, köszönésemhez rendelt szókincsének része volt.
Most, hogy nem említi többé, mert elment, üres lett minden, nemcsak napfényes szobája, de a ház, a kert, a világ. Anyósom volt, igen. A szót az idétlen jópofaság a nyelv legalsó polcára, a szitokszavak közé rakta. Édesanya volt. A feleségemé. Keresztnevén emlegettem, így is szólítottam. Ha Fickó kutyánkat hívtam: gyere, menjünk Lilikéhez.
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!